Az egyházi év legcsendesebb ünnepén, Nagypéntek este Dr. Udvardy György veszprémi érsek mutatott be csonka szentmisét a Veszprémi Szent Mihály Bazilika Főszékesegyházban a Boldog Gizella Szeminárium papnövendékeinek legszűkebb asszisztenciájával.
A szertartásban részt vett: dr. Takáts István érseki helynök, Nagy Károly c. apát, kanonok, főszékesegyházi plébános, Felker Zsolt káplán és Darnai János, a Padányi Katolikus Iskola lelki igazgatója.
A csonka szentmise előtt dr. Takáts István érseki helynök ismertette Nagypéntek liturgiáját, szertartásának momentumait.
A szertartás kezdetén a Főpásztor, a papság és az asszisztencia néma csendben vonult be, majd ezt követően Érsek atya leborult az oltár előtt – a pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Ezután az igeliturgia olvasmányai hangoztak el.
A Passiót, amely drámai módon idézi fel Krisztus kínszenvedését, halálát és sírba tételét Major László, a főegyházmegye papnövendéke a Szent Mihály Kórus tagjaival énekelte el.
A prédikáció elején elhangzott: „Egy ember kínszenvedését, halálát láttuk, ennek lettünk részesei, s mégis rá emlékezünk, hiszen mindannyiunk sorsa a halál. Mi magunk előtt is számtalan olyan embert láttunk, aki szerette az övéit, aki áldozatot hozott a rábízottakért, aki legyőzte félelmeit és kiállt az igazság mellett, akinek értékes volt az élete, számtalan ilyen embertársunk van.” Mi mégis Jézus Krisztusra emlékezünk, s nem másra, mert Jézus Krisztus az ISTEN FIA. Az Isten fiának bizonyult, az Ő egész élete az Atyánál volt és hozzátért. Érsek atya elmondta, Jézus Krisztus kereszthalálában ünnepeljük, hogy az ember visszanyerte a bizalmát az Istenben. Hangsúlyozta sokszor önmagunkban jobban bíztunk, mint az Istenben: „Úgy gondoltuk, Isten elveszi a szabadságunkat, úgy gondoltuk, hogy ez az élet olyan célokat is követhet, amelyeket mi jelölünk ki, mi tűzünk ki, olyan célokat is lehet követni és van értelme, ami nem az Atyára irányul.” Az Atya mindvégig szeret Bennünket, akkor is, amikor bizalmatlanok vagyunk vele – emelte ki a főpásztor. Az Atya szándéka, célja velünk emberekkel, az Ő országában és a törvényeiben valósul meg. „Jézus azért adja ezeket a törvényeket, hogy bizalommal éljük meg, bízzunk az Atyában! Jézus tanít Bennünket!” Elhangzott, félünk attól, hogy elveszítettük szabadságunkat, de Jézus jön, hogy visszaadja azt. „Jézus magára veszi korlátainkat, sebeinket, halálfélelmünket, a rettegést és fölviszi a keresztre, hogy bízzunk az Atyában, bízzunk abban, aki szeret bennünket.”
AMIKOR JÉZUSRA TEKINTÜNK A KERESZTEN, AKKOR A BIZALMAT SZÍTSUK FEL AZ ISTEN FELÉ, AZ ATYA FELÉ.
„Jézus végérvényesen, teljesen föltárta előttünk az Atya szándékát, az Atya jóságát, az Atya szeretetét és az ember jövőjét. A keresztre pillantva újjászületik, épséggé válik a megtörött bizalom, az elveszített bizalom.”
A prédikáció végén elhangzott: „Milyen óriási élmény, amikor egy megromlott emberi kapcsolat a megbocsájtás, az engesztelődés révén helyreáll.”
A szentbeszédet követően az egyetemes könyörgések következtek: az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért. A tíz könyörgés után idén a járvány miatt külön egy tizenegyedik könyörgést iktatott be az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció, amelyben megemlékeznek mindazokról, akik gyászolnak, a betegekről, és a halottakról.
Ezután a kereszthódolat szertartásában a Főpásztor megcsókolta a keresztet, a jelenlévő paptestvérek térdhajtással fejezték ki tiszteletüket, majd a szentáldozás szertartása következett.
A szertartás befejezéseként a Főpásztor, a papság és az asszisztencia levonult az altemplomba a Szent sírhoz és ott imádkozott. Végezetül néma csendben kivonultak.
A szertartás visszanézhető az Érsekség YouTube csatornáján:
