Péntek húsvét nyolcadán Dallos Tamás püspöki szertartó atya mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban, reggel 7.00 órakor, amelyet a Pécsi Egyházmegye élőben közvetített. A szentmise itt nézhető vissza.
A szentmise elején Dallos Tamás atya köszöntötte mindazokat, akik online csatlakoznak a liturgiához. Majd így kezdte a homíliát: „Amennyiben a mai evangéliumot (Jn 21,1-14) olvasva valakiben déjà vu érzése támadna, mintha ezt már hallotta volna, akkor az nem azért van, mert olyan sokszor felolvastuk már templomainkban a húsvéti időben a bibliai jelenetet. Hanem azért, mert az eredménytelen halászatnak, az emberi fáradtságnak, a titokzatos hangnak és a halfogásnak magunk is tanú vagyunk akkor is, amikor Péter apostol és Jézus első találkozásáról olvasunk. Ez egyszer már megtörtént. De miért kellett megismétlődnie?” – kérdezte a püspöki szertartó és hozzátette, az első tanítványok ember halászokká lettek, de a húsvéti eseményeket követően visszatérnek a kiindulási ponthoz, az eredeti szakmájukhoz. Újból bárkába szálltak, ismét kezükbe vették a halászhálókat, mert az életnek folytatódnia kellett.
„Jézust keresztre feszítették és látszólag mindennek vége. Ez egyfajta egzisztenciális dráma. Úgy látjuk, mintha eltűnt volna a tűz, a lelkesedés, a hit, ami átjárta Pétert a Jézussal töltött évek alatt. Úgy tűnik, hogy a szenvedés, a kereszt és a halál tapasztalata mindent összezavart az apostolokban” – mondta a szentmisét celebráló pap, majd újabb kérdést tett fel.
„Épülhet ilyen hitre az egyház? Világos, hogy nem. Újra megérintetté kell válni Krisztus által.”
Dallos atya kiemelte, hogy János evangéliumának ezen szakasza, a bibliai részlet drámája rámutat a mi életünkre. „Amikor sok minden rárakódik az első találkozásra, a szilárd bizonyosságra, amit olyan sokszor éreztünk már legbelül: hogy Isten van és jobban szeret, mint azt elképzelni tudom, hogy Istennek célja és terve van az életemmel. Olyan sokszor élhettük át ezt az érzést, akár egy szentgyónásban, lelki beszélgetésben, egy mély szentáldozásban. Aztán jönnek a kísértések, a keresztek és mi szép lassan visszatérünk oda, ami ezelőtt volt. Újra azokká válunk, mint akik voltunk, mikor Jézus megérintette a szívünket. Ezekben az élethelyzetekben Jézus ismét odalép a mi Tibériás tavunk partjára is” – hangzott el, és újból egy kérdés merült fel. Mit akar ilyenkor Jézus? Nosztalgiázni? Furcsa játékot űzni? Vagy valami egészen mást? „Nem elég egyszer megtérni, újra és újra le kell vetni mindazt, ami a szívünkre kérgesedik időnként; a bűneinket, a rossz szokásainkat, a fásultságunkat, a kiégettségünket.”
„Egy héttel ezelőtt fájdalmas megjegyzés volt, hogy ez a húsvét nem lesz olyan, mint a többi és valóban más volt, mint a tavalyi, az azelőtti vagy amilyen jövőre lehet. De Jézus nem nosztalgiázásra hív minket húsvétkor, hanem arra, hogy felismerve Őt, a vízbe vetve magunkat elérjünk hozzá a megtisztulás útján. Így az újbóli és sokadik találkozás által gazdagabbá válunk, és már nem leszünk azok, akik előtte voltunk. A kezdeti hit, a lelkesedés újraéled bennünk a Feltámadottal való találkozás után” – zárta a szentbeszédet a püspöki szertartó egy héttel nagypéntek után.
Jn 21,1-14
1Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: 2Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natánael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. 3Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Veled tartunk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. 4Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. 5Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. 6Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. 7Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. 8A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. 9Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. 10Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” 11Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. 12Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. 13Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. 14Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
