Húsvéthét második vasárnapján, az isteni irgalmasság vasárnapjának ünnepén 10.00 órakor Dr. Kajtár Edvárd plébános mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban. A szertartáshoz ezennel is online csatlakozhattak a hívek.
A szentmise kezdetekor Kajtár Edvárd atya köszöntötte az otthonaikból csatlakozó embereket, ezt követően elmondta, hogy 2000-ben II. Szent János Pál pápa ezt a napot, vagyis húsvét második vasárnapját az isteni irgalmasság vasárnapjának nevezte ki, így ma azt ünnepeljük, hogy Isten érez minket. Majd a plébános a homília elején arra világított rá, hogy minden templomban találunk egy közös motívumot. „A templomok falain lévő 12 jelölés az, amelyeket a templom felszentelésekor a felszentelő püspök megken. Ennek a gesztusnak az eredete Szent Pál Efezusiaknak írt levelén alapszik, amelyben ez olvasható: » Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok...«.” (Ef 2,20;22). Ezután egy nyelvi érdekességre hívta fel a figyelmet, ugyanis, amíg a legtöbb nyelven - köztük a legelterjedtebb nyelveken - a templom szó megegyezik a közösségre használt kifejezéssel, addig a magyar nyelvben ez másképp van. „A templom az Egyház szimbóluma, ami a közösség tere. Az Egyház az apostolokra alapozott közösség. Attól vagyunk hívők, hogy elhittük az apostolok tanítását, amelyet továbbadtak az utódaiknak a tanúságról, miszerint Jézus tényleg él, nem halt meg. Ez eljutott hozzánk. Jézus a halálával beigazolta a tanítását, így minden, amit mondott, az hiteles; van élet a halál után, van örök élet. S mi azért hiszünk, mert valakik látták Őt, és nekik hiszünk.”
Kajtár atya utalt arra is, hogy bár ma nem tapinthatjuk Jézust úgy, ahogy annak idején, mégis érezhetjük a jelenlétét, szeretetét, hatalmát, az erőt, amely belőle árad, a világosságot, amely a hithez szükséges és azt az életet, amely az örök élet. „Az apostolok hirdették az evangéliumot, mi olvassuk. Ezért amikor a szentmisén az evangéliumhoz érkezünk, akkor felállunk és mindig felszentelt személy olvassa fel, pontosabban hirdeti” – magyarázta. „Amikor a Szentírást felvesszük és imádságosan olvassuk, érezzük Jézust, halljuk Jézust, látjuk Jézust. Ezért fontos, hogy a személyes imaéletünkben ott legyen mindig az evangélium, azzal imádkozzunk.” Később a gyónás szentségét emelt ki.
„Amikor a gyóntatáskor a pap feloldoz, akkor maga Krisztus bocsát meg az apostol utódján-, vagyis a papon keresztül. Ez a fajta megbocsátás több, ez egy új élet, ilyen megbocsátásra csak Istene képes.”
„De a mai evangélium hordoz egy másik üzenetet is. Az Egyház hívő közössége minden időben átélte a hitnek azt a krízisét, amelyről a mai evangéliumban is olvashatunk. Ennek alapján elmondható, hogy nem tudunk hinni Krisztusban, ha ezt a hitet mások közvetítik nekünk."
"A tanítványok félelmükben bezárkóztak az utolsó vacsora termében, ahol Jézus megjelent nekik és a szemükre vetette, hogy miért nem hittek. Majd amikor ezt követően elmondták Tamásának, hogy mit láttak, hiszen ő nem volt ott ennél az eseménynél, de nem hitt a társainak. A hívő közösségnek ez egy permanens kísértése az Egyház történelmében, miszerint nem tudjuk elfogadni a hitet” – hangzott el a szentbeszédben, ahogy a tény, amely szerint a templomba járó emberekben olykor megfogalmazódik a kérdés, hogy miért van szükség Egyházra, miért ne lehetnek Egyház nélkül hinni? „Sokan nem hisznek az Egyháznak, pedig azt hirdeti, hogy Jézus él, és ebbe kapaszkodhatunk. De az emberek mégsem hisznek az Egyháznak, mert a történelemben vannak olyan események, amelyek hiteltelenné teszik. Bár a fájdalmas tényektől valóban hiteltelennek tűnhet az Egyház, semmi sem változtat azon, hogy Jézus él. Az Egyház botrányai a sebei is egyben, ezek által ismeri fel az Egyház a tanítást: » Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket…«.” (Mt 23,3)
A homília így folytatódott: „Az Egyház hitelességéért minden évszázadban meg kellett küzdeni. De az igazság, amit hordozunk, mindig ugyanaz marad. (…) Isten jelen van a szív békéjében. Ezt nem egy technika idézi elő, nem kell ehhez semmi különös helyzet, hogy átéljük. Ahogy Ady Endre fogalmaz: » váratlanul átölel az Isten«. Ebben a békében mindig megtapasztalható az Isten.” Összegezve; nem tudunk Istenhez közeledni, ha ebben nem segít nekünk az Egyház.
Végül a plébános keretet adva a homíliánk, a mai ünnepre emlékeztetett.
„Az Isteni irgalmasság vasárnapján emlékezzünk, hogy Jézus sebeket mutat akkor is, amikor már győztes. Így vállaljuk mi is a sebeinket Isten előtt, mert azok által fogunk hiteles tapasztalatra szert tenni arról, hogy Isten jelen van az életünkben és szeret minket.”
Jn20,19-31
19Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 20E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 21Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” 22Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! 23Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” 24A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. 25A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” 26Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 27Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” 28Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” 29Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” 30Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. 31Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.
