Húsvét harmadik hetének csütörtökén, reggel 7.00 órakor Berecz Tibor ifjúsági referens, egyetemi lelkész, iskolalelkész, kisegítő lelkész mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
Berecz Tibor atya a mai szentmisén kapcsolódva János evangéliumához arra adott választ, hogy miből táplálkozhatunk, hogy ki az, aki segít minket abban, hogy adjunk önmagunkból másoknak. A homília elején felidézett egy videót, amelyben különböző vallásokban, többek között az iszlámban is megnyilvánul, hogy Isten sokat ad, nagyvonalú és hatalmasa. Nálunk azonban, keresztényeknél Isten nem csak sokat ad, hanem önmagát adja. A Jóisten tenyerében vagyunk, a figyelmében vagyunk.
„Amikor Jézus ezt mondja: Én vagyok az elő kenyér…, a kenyér, amit én adok, a testem a világ életéért (vö. Jn6,51), akkor arról beszél, hogy Isten nem csak sokat ad, hanem Önmagát adja” – mondta az ifjúsági referens, majd hozzátette, a tanítványok talán furcsállhatták ezt, amit Jézus mondott, a kortársak közül pedig megbotránkoztak rajta, hogyan adhatja testét eledelül. „De most itt vagyunk a szentmise ünneplésében, amikor hitünk szerint Jézus az Oltáriszentségben Önagát adja nekünk. Ezt Jézus kortársai nem tudták.” Jézus Önmagát adja nekünk, hogy Ővele egységgé tudjunk forrni. De ezek mellett más jelentősége is van Krisztus kijelentésének.
Berecz atya ismét kiemelte a mai evangélium egyik sorát: A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért (vö. Jn6,51). Ugyanis ezzel Jézus azt mondja, hogy mi is adjuk oda önmagunkat másokért.
„Miből merítsünk erőt ahhoz, hogy odaadjuk önmagunkat másoknak? Ki az, aki fel akarja áldozni magát csak úgy? Nyilván magunktól egyikőnk sem vállalkozna rá. Viszont Jézus megteszi az első lépést, ez egy isteni kezdeményezés, ami táplálékot ad nekünk."
"Jézus odaadta testét a kereszten és ebből tudunk részesedni a szentmisében, miközben arra hív, hogy mi is adjuk oda az életünket a hétköznapokban a családtagjainkért, a ránk bízottakért, a papok a hívekért, tanárok a diákjaikért, vezetők a beosztottaikért. Ezt persze ne vértanúsággal tegyük meg. Darabonként, morzsánként adjuk oda önmagunkat” – magyarázta, és felidézett egy jól ismert szállóigét, miszerint egy életkor elérése után gyakran hangoztatjuk: „megette a kenyere felét”, viszont ilyenkor mondhatnánk azt is, hogy „szétosztotta a kenyere felét”.
„Ugyanarra vagyunk hivatottak, hogy önmagunkat adjuk eledelként másoknak. (…) Ehhez abból tudunk táplálkozni, hogy Jézus Önmagát adta értünk. Tehát nem a saját erőnkből tudjuk magunkat adni táplálékként, hanem ha Őbelőle eszünk.”
Legvégül ismét elhangzott János evangéliumának hatodik versének 51-ik sora:„Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”
Jn6,44-51
44Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. 45Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. 46Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. 47Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. 48Én vagyok az élet kenyere. 49Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. 50Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. 51Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”
