Május 7-én Szent István király hitvesére és Szent Imre herceg édesanyjára, Boldog Gizellára emlékezünk liturgikus emléknapján, akinek életszentsége példaként szolgálhat a mai édesanyák számára is.
A magyarok első koronás királynéja, Gizella bajor hercegnő Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leánya volt. 985-ben született Regensburgban, és Szent Wolfgang bencés szerzetes gondos nevelésében részesült. Eredetileg kolostorba akart lépni, szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt. Amikor Géza fejedelem fia számára megkérte kezét, mégis beleegyezett a házasságba. Erre elsősorban Szent Adalbert püspök bírta rá: értésére adta, hogy jobban tetszik Istennek, ha közreműködik egy nép megtérésében, mint ha kolostori elvonultságban él. Így Gizella lemondott a szemlélődő életről, és erős hitű hittérítőnő lett. 996-ban eskették össze Istvánnal Scheyernben (Bajorország), majd ezt követően érkezett új hazájába, ahol az ország kereszténnyé tételében tett komoly erőfeszítéseket.
Gizella városa Veszprém volt, amelyet igyekezett megszépíteni, fölépítette a székesegyházat és alapított egy apácazárdát. Gizellának kellett az ország templomait egyházi felszerelésekkel ellátnia. A királyné valóságos kézműves műhelyet alapított Veszprém városában a liturgikus textíliák készítésére: magyar és bajor udvarhölgyeivel, valamint a veszprémi zárda apácáival együttesen maga is részt vett a munkában, nagyon szépen varrt és hímzett. (Ha egy-egy templomnak az öt liturgikus színben csak egy-egy rend öltözetet juttatott is, az már 1500--2000 miseruhát jelentett. Nagyobb templomok azonban jóval többet is kaptak. Akkoriban minden varrást, kötést, hímzést, horgolást kézzel végeztek. Negyven éven át óriási munkát végzett a királyné munkatársaival együtt!)
Gizella példás feleség volt. Kölcsönös nagyrabecsülés, gyengéd megértés és finom tapintat jellemezte a házastársak egymáshoz való viszonyát. Támogatta és sokszor elkísérte férjét nehéz ellenőrző útjaira is az országban. Gyermekeiket gondos szeretettel nevelte, azonban 5 gyermekük közül csak Ágota és Imre herceg érte meg a felnőttkort. Fáradhatatlan volt a jótettek gyakorlásában. Megnyitotta szívét és kezét a szegények előtt, segítő kezet nyújtott minden szükséget szenvedőnek, aki útjába került. Vallásgyakorlat terén is példaadó volt. A krónikás magasztalja ártatlanságát, vallásosságát, szelídségét, bőkezűségét, jótékonyságát és vendégszeretetét.
A szentek rendkívüli jellemének kialakulásában nagy szerepet játszanak a szenvedések, amelyekben a királynénak bőven volt része. Kezdetben, az új hazában honvágy gyötörhette, később gyermekei halálába kellett belenyugodnia. Férje halála után pedig utódai révén sok méltánytalanságot kellett átélnie. Gizella türelmesen viselte a sérelmeket, végül 48 év múltán visszatért hazájába, ahol megvalósította fiatalkori tervét: Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába. Szerzetesnői életében is a nehézségeket, szomorúságot türelemmel hordozta, s idős kora ellenére komoly önmegtartóztatásban és böjtölésben élt. Gizella valószínűleg 1059-ben halt meg május 7-én. A zárda templomában helyezték örök nyugalomra. Sírja búcsújáró hely. A veszprémi Szent Mihály-bazilikában és a budapesti Szent István-bazilikában őrzik egy-egy csontereklyéjét.
Gizella élete során áldozatos tevékenységet végzett, miközben súlyos lelki terheket cipelt. Önfeláldozóan adta magát másokért, az élet minden területén megállta helyét, példaként szolgálva akár a mai édesanyák számára is: feleségként bátorította férjét és segítette szolgálatát, családanyaként gyermekeit szeretettel nevelte, imádságos szentségi életet élt, miközben királynéként az ország javát szolgálta – kolostorok, templomok építésével, kézműves műhelyek kialakításával és kétkezi munkájával, szegények támogatásával.
Forrás, fotó: Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, Diós István: A szentek élete, Magyar Katolikus Lexikon
