Húsvét ötödik hetének keddjén, május 12-én, Molnár Erik káplán mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
A reggel 7.00 órakor kezdődő szentmisén, amelyhez ezennel is online csatlakoztak a hívek, Molnár Erik atya azokról a kérdésekről beszélt, amelyek mindannyiunkban felmerülnek, amikor döntés előtt állunk. A homíliában kapcsolódóan János evangéliumának ma olvasott soraihoz (Jn14,27-31a), elmondta, ha megnézzük az életünket, sokszor érezzük mi is az Atya akaratát. De a kérdés az, hogy megtesszük-e, amit kér tőlünk?
„Imádkozzuk a Miatyánkban: »Legyen meg a Te akaratod.«, de vajon hagyjuk, hogy valóban meglegyen az Ő akarata?”
„Halljuk Isten szavát, tudjuk, hogy mi az akarata, mégis töprengünk és kérdéseket teszünk fel. Különböző érzések törnek elő bennünk. Ott a gyávaság: biztos, hogy megtegyem? Felmerül a célszerűség: megéri ez nekem, mit kapok cserébe? A bennünk lévő hiúság ezt kérdezi: népszerű leszek ettől, kiemelkedem az emberek közül, fogják látni, amit tettem? Végül a lelkiismeret is megszólal: helyes ez?” – sorolta az atya, majd hozzátette, egy-egy döntésnél ezek mennek végig bennük és befolyásolnak minket.
A káplán hangsúlyozta, még ha a kérdések dolgoznak is bennünk, merjük azt tenni, amit az Atya kér tőlünk, merjünk úgy cselekedni, ahogy Jézus. „Amikor a lelkiismeretünk azt mondja, hogy helyesen cselekszünk, higgyünk neki. Halljuk meg a szívünk mélyén megszólaló hangot.”
Végül a homília összegzéseként a káplán arra biztatta az online közvetített szentmisébe bekapcsolódó híveket, hogy merjék megtenni, amit Isten kér. „Cselekedjünk úgy, Ahogy az atya meghagyta nekünk.”
A szentmise közvetítés itt érhető el.
Jn14,27-31a
27Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen. 28Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. 29Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. 30Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma. 31De a világ így tudja meg, hogy szeretem az Atyát, és végbeviszem, amivel az Atya megbízott. Keljetek föl, menjünk innét!
