Húsvét hetedik hetének keddi napján, Néri Szent Fülöp ünnepén Nyúl Viktor pasztorális helynök atya mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
A reggel 7.00 órai szentmise kezdetekor Nyúl Viktor atya köszöntötte mindazokat, akik lélekben kapcsolódtak az ünnepléshez, majd a szertartást felajánlotta értük és mindazokért, akiknek ezen a napon van a névnapjuk. Később a homíliában utalt a szentírási szakaszban olvasott két búcsúlevélre. „Pál utolsó szavait olvassuk az efezusiakhoz (vö. ApCsel20,17-27) és Jézusnak az apostolaihoz. (vö. Jn17,1-11) A búcsúzó ember tekintélyével tanít, Pál és a búcsúzó Istenember tekintélyével tanít Jézus, éppen ezért fontos, hogy odafigyeljünk ezekre a szavakra. Talán sokan tudják, milyen emlékezni valakinek a szavaira, mondataira, gesztusaira, amit az utolsó találkozáskor tett és mondott” – elmélkedett, ezt követően a mai evangéliumi szakasz első mondataival kapcsolatban elmondta, amikor a következőt olvassuk, akkor Jézus egyik kedves 
gesztusát szemléljük:
„Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: »Atyám, elérkezett az óra.«” (Jn17,1)
„Jézus felemeli a tekintetét és arra hív, hogy mi is gyakran emeljük fel a tekintetünket az égre” – hangsúlyozta. „Amikor feltekintünk az égre, rádöbbenünk, hogy az univerzumnak, a teremtett világnak a részei vagyunk és rájövünk arra is, hogy egy nagy egésznek, a teremtésnek vagyunk a tagjai. Ezáltal a problémáink relativizálódnak, mert amikor feltekintünk a hatalmas égboltra, látjuk, hogy kicsiny porszemek vagyunk a világegyetem összességében, de szeretett porszemek, Isten szemében kedves emberek.”
Nyúl Viktor atya a homíliában kiemelte, amikor felnézünk az égre, jusson eszünkbe, hogy a teremtett világ Isten alkotása, ahogy Ferenc pápa az öt évvel ezelőtt megírt „Laudato si” kezdetű levelében írja: „A teremtett világ, az univerzum, a világegyetem, a növény- és állatvilág Isten szeretetének jele, Isten ölelése az ember számára” – idézte a Szentatyát. „Lássuk meg Isten szeretetének jelét, az Ő kezének alkotását és dicsőítsük Istent, adjunk hálát neki!”
„Feltekintve az égre eszünkbe jut az is, hogy Isten gondviselő Atyánk, olyan hatalmas – fogalmaz Benedek pápa –, hogy mindannyiunkat a nevén szólít. Amikor az eget szemléljük, eszünkbe jut még az is, hogy van mennyország” – mondta az atya és ehhez kapcsolódóan megemlítette azt a filmet, amely Néri Szent Fülöpre emlékezik. „Az Én a mennyországot választom című alkotásban visszatérő motívum, ahogy a szereplők feltekintenek az égre és azt ünneplik, hogy van mennyország.”
„Feltekintek az égre bizonyosságot kapunk arról, hogy van mennyország, ahol Isten vár. Válasszuk a mennyországot, bízzuk rá magukat Jézus Krisztusra és éljünk eszerint!”
Végül a pasztorális helynök összegezve a szentbeszédet, elmondta, Néri Szent Fülöp ünnepének, a mai napnak az örömhíre, hogy gyakran emeljük fel tekintetünket és szemléljük az eget, csodáljuk a teremtett világ szépségét, óvjuk, védjük a teremtett világot és jusson eszünkbe, hogy Isten irgalmas Atya, aki mindannyiunkról gondoskodik és van mennyország, Isten oda vár. Fel a fejjel!
Jn17,1-11a
1E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. 2Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. 3Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. 4Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. 5Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.
6Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották tanításodat. 7Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. 8A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. 9Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, 10mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. 11Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.
