Húsvét hetedik hetének szerdáján, reggel 7.00 órakor Györfi Béla Szabolcs OSPPE, kisegítő lelkész mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
„A szívünk mélyén, a lelkünk mélyén ölelő kezek vannak!” – ezzel a kijelentéssel kezdte a homíliát Györfi Béla atya, majd hozzátette, az ember nem elég önmagának. „Mindnyájan várunk valakit az életünkben. Az eggyé válás János evangéliumában különösen fontos és a mai olvasott szakasz (Jn17,11b-19) is említi, ami szépen rávilágít a kapcsolatra, amire várunk az életünk legmélyén.”
A szerzetes testvér elmondta, hogy a mélység, amibe szeretnénk belekerülni, nem a saját magunk megismerése. „Életünk útján való előrehaladás nem a megvilágosodás felé való haladás, ami alatt azt érthetnénk, hogy az ember elmélyül magában. Ebben nem teljesedik be az életünk. Mert, ha a lelkünk mélyére nézünk, akkor egy ölelő kart látunk, és az igazi extázis ezután következik, amikor a kar egy másik karba fonódik, amikor megölelhetjük azt, aki tág karokkal közeledik felénk, amikor bekövetkezik a találkozás.”
„A mi hitünknek középpontja nem a megvilágosodás, hanem egy találkozás, ez a kinyilatkoztatásnak a lényege!”
– hangsúlyozta Györfi Béla atya, majd az elmélkedés során arra is felhívta a figyelmet, hogy Isten belép az emberiség történetébe. „Jézus megérkezése történés, amiben találkozások vannak, ölelő karok nyílnak Jézus felé és ezt Ő befogadja. Amikor missziót teljesítünk, rámutatunk ezekre az ölelő karokra, amik bennünk vannak, és amivel meg tudjuk érinteni mások ölelő karjait, rámutatva a találkozásra, amire mi is várunk és ők is várhatnak. Az igazi tapasztalatunk nem saját magunkból fakad, hanem az Istennel való találkozásból. Ez a kereszténység valósága!”
Végül a szerzetes testvér a következő mondattal zárta a homíliát: „Jézus ölelő karokkal közeledik felénk és a mi igazi valónk, hogy ezeket elfogadjuk ölelő karjainkkal.”
Jn17,11b-19
11Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. 12Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; így beteljesedett az Írás. 13Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. 14Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. 15Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 16Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. 17Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. 18Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. 19Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.
