Húsvét hetedik hetének csütörtökén, reggel 7.00 órakor Dr. Csigi Péter, a Jézus Szíve Plébánia káplánja mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
A szentmise kezdetekor Csigi Péter atya köszöntötte mindazokat, akik az élő közvetítéshez csatlakozva vagy később a felvétel által kapcsolódnak a szentmiséhez, majd emlékeztetett, hogy pünkösd előtt vagyunk, ezért imádkozzunk, hogy a Szentlélek jósága töltsön el minket! Később az atya a homíliában a társastánc alapjával, a táncpartnerek közötti harmóniával hozta kontextusba a mai evangéliumi szakasz (Jn17,20-26) üzenetét. „Jézus az Atya és a közte lévő egységről beszél, és azért imádkozik, hogy tanítványai, követői is részt vegyenek ebben az egységben. »Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.«”
„Az Atya és a Fiú egysége a szentháromságban a Szentlélek által valósul meg” – hangsúlyozta a káplán, majd megemlítette, hogy az Egyház történetében a Szentháromság belső életének leírására bevezettek egy szakkifejezést, a perikorézist, amely azt jelenti, hogy körtánc, együttmozgás.
„Az Atya és a Fiú szeretete egy nagy körtánc, amelyben ki-ki a saját lépéseit végzi, de mégis összehasonlíthatatlan harmónia jön létre köztük.”
Amikor a szentháromságra gondolunk, a fenti kifejezés által szemlélhetjük benne a szeretet dinamikáját, elevenségét, amely folyamatos mozgásban tartja az Atyát és a Fiút. „De milyen koreográfia valósul meg közöttük?”- tette fel a kérdést Csigi Péter atya. „Ketten együtt rezdülnek, a Fiú Atyának szólítja Őt, az Atya pedig a saját képét látja meg benne, akit szeret. A lélek kapcsolja össze kettejüket, Ő hangolja közös táncra őket, arra az elevenségre, amely az egész világot és minden mást mozgásban tart és Krisztus azért jött, hogy feltárja az Atya dicsőségét.”
„Jézus arra hív, hogy szemléljük ezt a dicsőséget, a szeretet mozgását, lüktetését és kapcsolódjunk bele. Bennünket is táncba hív, persze ez zavarba ejtő, felmerül a kérdés, hogy mit keresnék ott. Ilyenkor Krisztus szeretetét szemléljük, de vajon hol a mi helyünk, hogyan kapcsolódhatunk a szeretetáramlásba, ami az Atya és a Fiú között van? Krisztus meg akar tanítani az adás és a kapás szüntelen lüktetésére. Arra tanít, hogy adjunk, és nekünk is adnak.”
Végül Csigi Péter atya a következő mondatokkal zárta a homíliát:
„Isten szeretetének jósága teszi lehetővé, hogy részt vegyünk a táncban. Jó lenne, ha megéreznénk ennek a nagyságát, ha megtapasztalnánk, hogy jó részt venni benne. Ha a szentháromság elevensége áthatna. Ha megbocsátás nem csak áradna felénk, hanem mi is tovább tudnánk adni.”
Jn17,20-26
20De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. 21Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 22Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: 23én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. 24Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. 25Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. 26Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.”
