A bencések alapítójára, a nyugati szerzetesség atyjára, Európa fővédőszentjére, Nursiai Szent Benedek apátra emlékezünk liturgikus ünnepén, július 11-én.
Benedek életéről legfőbb forrás a tanúk elbeszélése nyomán Nagy Szent Gergely pápa által írt Dialógusok című művének második része. Benedek, aki „neve és kegyelem szerint Áldott”, egy umbriai kisvárosban, Nursiában (ma Norcia) született 480 körül jómódú nemesi családban. Rómában kezdte meg magasabb tanulmányait, de a városban tapasztalt erkölcstelenségek miatt a régi remeték példája szerint Enfidében (ma Affile) csatlakozott egy papi csoporthoz. Első csodatételét követően Subiaco mellé egy barlangba ment, ahol magányos remete életet kezdett és a tökéletes lemondást kereste. A 3 éves magányt követően megérett arra, hogy a lelki élet tanítómestere legyen. A környék lakói tömegesen keresték föl lelki ügyeikkel, számos tanítványa lett, akiket a hagyománynak megfelelően 12-esével 12 kolostorba telepített élükön egy-egy apáttal, maga pedig a legfőbb irányítást vette át. Egy ellene forduló mérgezési kísérletet követően elhagyta a környéket és Monte Cassino hegyén telepedett le, itt alapította meg híres kolostorát, ahol kiváló „építő embernek” és jó vezetőnek bizonyult, miközben megvolt benne az emberi szív ismeretének adománya. Itt írta meg - a szerzetes atyák tanításának és saját élettapasztalatainak felhasználásával - a Regulát, a szerzetesi életkeretet és lelki alapokat nyújtó írást, a közösségben élő szerzetesek szabálykönyvét, amely évszázadokra megszabta a nyugati szerzetesség alapvető vonásait. Benedek az imádság embereként a korát jellemző nyugtalanságok közepette Isten színe előtt élt, miközben soha nem tévesztette szem elől a hétköznapi élet kötelességeit. Ebből származik a Regula „ora et labora” –„imádkozzál és dolgozzál” alapelve. A szerzetes a szeretetből erőt merítve, a mindenütt jelenlévő szent Istentől ösztönözve, az alázat és engedelmesség szellemében az imádságnak és a munkának él a közösségben. A szerzetesek életkeretét a liturgia (közösségben végzett imádság), a lectio divina (lelki épülést szolgáló olvasmányok) és a munka jelölte ki.
A benedeki Regulát követő szerzetesek, a bencések teremtették meg a szerzetességet a keresztény Nyugat számára, jelentős szerepük volt Európa megtérítésében és kultúrájának kialakításában. A számos életbölcsességről, Istennel való töltekezésről és Krisztus nagy szeretetéről tanúskodó könyv nemcsak szerzeteseknek jelent hasznos útmutatást, hanem azoknak is, akik az Isten felé vezető úton szeretnének haladni.
547. március 21-én ért véget Benedek földi élete. A 9. századtól március 21-én ünnepelték Szent Benedek apátot, de már a 8. század végén vannak források július 11-ről is. Mivel a nagyböjt állandóan akadályozta az ünneplést, 1969-ben végül átkerült ünnepe július 11-re. VI. Pál pápa 1964-ben Európa fővédőszentjének nyilvánította Szent Benedek apátot.
„Istenünk, te Szent Benedek apátot az istenszolgálat iskolájában kiváló mesterré tetted. Add, kérünk, hogy az irántad való szeretetet mindennél többre becsüljük, és szárnyaló szívvel járjunk parancsaid útján.”
Forrás: Aleteia; Diós István: A szentek élete; Magyar Katolikus Lexikon; Pannonhalmi Főapátság
