Nagy Lajos magyar és lengyel király harmadik gyermekének, Hedvignek kevesebb, mint 26 év adatott arra, hogy életszentsége kiteljesedjen.
Már négyévesen odaígérték az osztrák Vilmosnak, akivel együtt a magyar trónra szánták. A király halála után azonban máshogy alakultak az események. Hedvig nővére, Mária került a magyar trónra, ő pedig 10 évesen lengyel király lett. Védőszentjének, Sziléziai Szent Hedvignek (jegyesek és bujdosók védőszentje is) ünnepén koronázták királlyá. Nem a királynő címmel illették, mert saját jogán volt uralkodó, nem pedig férje révén. A lengyelek Vilmost viszont nem szerették volna a trónon látni. Hedvignek 12 évesen meg kellett hoznia azt a döntést, hogy beleegyezését adja ahhoz, hogy Vilmosnak adott ígéretét visszavonva Jagelló Lászlónak adja kezét, aki ugyan 28 évvel idősebb volt nála, vele azonban az egész litván nép is megkeresztelkedett és Lengyelországhoz csatlakozott. A házasság törvényes mivoltát pápai küldött is vizsgálta, és helyénvalónak találta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy IX. Bonifác pápa elfogadta, hogy keresztapja legyen a királyi pár születendő gyermekének.
Hedvig uralkodói tevékenységével kivívta a lengyel nép szeretetét. Példásan tiszta életvitelével, műveltségével és tájékozottságán alapuló okos döntéseivel meghazudtolta ifjú korát. A litván nép megtérését azzal is segítette, hogy a litván teológusok számára kollégiumot alapított Prágában, hogy megfelelő vallási vezetőik legyenek saját népük fiai közül. Az elszakadt Ruténia megtérítésén is fáradhatatlanul dolgozott. Felismerte, hogy a ruténok esetében meg kell hagyni nyelvhasználatukat és szertartásaikat, mert ezekhez igen erősen kötődnek. A szláv bencéseknél elérte, hogy noviciátust nyissanak Krakkóban. Sőt kérésére IX. Bonifác pápa engedélyezte, hogy a krakkói egyetemen teológiai fakultás induljon. Hedvig a betegekről, árvákról, szegényekről sem feledkezett meg. Tetteit mindig személyes odafigyelés irányította. Minden tőle telhetőt megtett, hogy a nehéz sorsú parasztság helyzetén javítson.
Noha 25 évvel halála után már elindult első boldoggá avatási eljárása, ami rövidesen félbeszakadt és különböző okokból több mint 500 év telt el ennek az eljárásnak a felújításáig. Hedviget halála után csaknem 600 évvel II. János Pál pápa avatta szentté Krakkóban.
„Sokat vártál, Hedvig, erre az ünnepi napra. Majdnem hatszáz év múlt el halálod óta, mely fiatalon ért. Az egész nemzet szeretete övezett téged, aki a jagellói idők kezdetén állsz, te, az uralkodóház alapítója; te, a Jagelló Egyetem megújítója. Sokat vártál szentté avatásod napjára, arra a napra, amelyen az egyház ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy az ő hagyományos méretében szent patrónája vagy Lengyelországnak, annak a Lengyelországnak, mely közreműködésed által Litvániával és Ruténfölddel egyesült; Magyarországon kívül e három nemzet köztársaságának is védőszentje vagy. [...] Ez a nap legyen az örvendezés napja, és ne csak számunkra, akik ma élünk, hanem mindazok számára is, akik ezen a földön ezt nem érhették meg. Legyen ez a nap a szentekkel való közösségünk nagy napja! Gaude, mater Polonia!”
/(II. János Pál pápának a szentté avatáson elmondott beszédének részlete)/
Forrás: katolikus.hu
