Július 25-én az első vértanú apostolra, a zarándokok, gyógyszerészek, kereskedők, szatócsok és kalaposok védőszentjére emlékezünk, aki Betszaidában született és Jeruzsálemben halt meg 44 körül, aki Zebedeus és Szalome fia, valamint Szent János evangelista bátyja.
Apja mesterségét örökölve halász volt. A 28. év tavaszán vagy nyarán, amikor Jézus a Genezáreti tó partján járva kezdte egyenként meghívni apostolait, miután meghívta Pétert és Andrást, ,,folytatva útját megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Éppen hálójukat javították a bárkában apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal együtt és nyomába szegődtek'' (Mt 4,21.22). Simon Péter és János mellett ő a harmadik, akinek az Úr különleges feladatot szánt. Simon a szikla, János a szeretett tanítvány, Jakab az első vértanú az apostolok közül. Ezért kiváltságos helyzetekben -- a színeváltozáskor, Jairus leányának feltámasztásakor és a Getszemáni kertben -- csak hármukat vette maga mellé Jézus.
Mestere halála után ő lett a jeruzsálemi egyház feje, s mint ilyen valóban ivott az Úr kelyhéből: amikor Heródes Agrippa király 41-42-ben az egyházra támadt, elsőként Jakabot ölette meg karddal. Ő lett az első vértanú az apostolok között.
Életében is sokaknak szolgált. Szent Pál tanúskodik arról, hogy megtérése után tizennégy évvel úgy ismerte meg őt, mint Péter és János mellett az Egyház "oszlopát'" (Vö. Gal 2,1-10).
Jakab hispániai jelenléte ereklyéi átvitelének köszönhető. Az évet nem ismerjük, amikor Jakab földi maradványait Jeruzsálemből Hispániába vitték. A 9. századtól a hagyomány egyöntetűen vallja, hogy Jakab sírja Hispániában van. A legenda szerint a feledésbe ment sír helyét éjszaka csodálatos fény jelölte meg, s a megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet vette körül. Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz kibővített, de az arabok 997-ben lerombolták. Magát a sírt azonban megkímélték. 1075-1128 között épült az a bazilika, mely lényegében ma is áll. Szent Jakabot ,,Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak'' tisztelték. Érthető, hogy egész Európából zarándokoltak sírjához.
A XII. századból származó Codex Calixtinus szerint „mindazok a zarándokok, akik Szent Jakab oltárához járulnak, legyenek bár gazdagok vagy szegények, jogot szereznek arra, hogy velük idejövet s hazatérőben, jól bánjanak, alázattal fogadják be őket vendégként azok, akik lakói e földeknek. Valósítsák meg velük szemben a Caritas szellemét…” Nemcsak az apostol tiszteletére szentelt templomok mellett, hanem önállóan is virágoztak Szent Jakabtársulatok, amelyek egyrészt a közösséget is képviselő zarándokot látták el, másfelől Compostela szakrális szellemét és örökségét is ápolták.
Mindezekből az is érthető, hogy Jakab volt hosszú évszázadokon át a zarándokok védőszentje. Őt magát is eszményi búcsújáróként ábrázolják, kezében vándorbot, vállán tarisznya, kalapján az említett kagylódísz (pecten Jacobeaus). A kagyló – mint utaltunk rá – a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását talán éppen Compostela hatására már a Pray-kódexben is megtaláljuk.
Tanító ének Szent Jakab apostolról
részlet (1719)
Azért te Szent neved légyen segedelmünk,
Ki meg-óltalmazzon ellenségtöl bennünk:
Nyisd-fel szemeinket hogy téged nézhessünk,
Eretted Szent Atyánk mindent hátra vessünk.
Szent Jakab Apostol Szent emlekezete,
Sok csudákkal fénlö nagy cselekedete:
Minden jóra vigyen az ö Szent élete,
Kinek ez nap vagyon dicsö Szent Innepe.
Szent Jakab Apostol Zebedeus fia,
Szent János Apostol édes attyafia:
Véle hivattaték az Apostolságra,
Midön tenger-parton Attyával halászna.
Ez vala a' Christus kedves Tanitványa,
Minden útaiban válhatatlan társa:
Ki a' Tábor-hegyén Szent szinét-is látta,
Gyakorta vólt vélle a' Szent imádságba.
Forrás: katolikus.hu, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
Képek: Szépművészeti Múzeum, Pixabay, Lébényi Szent Jakab Templom
