Gedő Ágnes, a Vatikáni Rádió szerkesztő-riportere aktualitásokról beszélgetett Udvardy György veszprémi érsekkel, pécsi apostoli kormányzóval.
Amikor egy láthatatlan létező, a vírus átalakítja életünket és elveszi a mindennapok bizonyosságába vetett hitünket, akkor ráirányítja figyelmünket létünk törékenységére, annak forrására. Ebből erőt meríthetünk, és a Szentlélek kreativitásával kereshetünk új formákat egyéni, közösségi hitéletünk megélésére, a szentségek megünneplésére egyaránt. Udvardy György veszprémi érsekkel, pécsi apostoli kormányzóval beszélgettünk a tanév elején.
Szeptember 8-án ünnepeltük Szűz Mária születésnapját, Kisboldogaszony, vagy népiesen Kisasszony napját. A népi ájtatosság kedves ünnepe ma hogyan él a köztudatban, miként ünnepelték a Pécsi illetve a Veszprémi Egyházmegyében?
Udvardy György: Gyönyörű ünnep mind a természet, mind az egyház rendjében. Nagyon sok közösség viseli Kisasszony nevét, és kérik a Boldogságos Szűz anyai közbenjárását. Észrevétlenül megjelenik benne az üdvösség hajnala, az a bűn nélküli ember, aki Krisztus érdeméből áll előttünk, és abszolút együtt tud működni Isten akaratával. Ez hitében és állhatatos döntéseiben egyaránt megmutatkozik. Kisboldogasszony ünnepéből kiemelkedik, hogy mi ezt a méltóságot kapjuk meg, megszabadulva bűneinktől, illetve megkapjuk azokat a segítő eszközöket, amelyekkel tudunk küzdeni életünk során és általuk mindig jó döntést hozhatunk. Gyönyörű foglalata ez a keresztény létnek. Nagyon sok templom viseli ezt a titulust, én is egy ilyen közösségnél jártam a Veszprémi, előző években pedig a Pécsi Egyházmegyében.
A tanév kezdetén vagyunk, milyen gondolattal indította útjára az egyházi intézményeket az új tanévre?
Udvardy György: A Pécsi Egyházmegyében az oktatási intézmények hagyományosan közösen kezdik a tanévet: intézményi vezetők, oktatók, diákok képviselik egymást az ünnepeken. Ebben az évben erre szerény körülmények között kerülhetett sor, hiszen a vírushelyzet miatt óvatosan szerveztük az ünnepet. Ugyanakkor így is hatékonyan tudtuk kérni a Szentlélek oltalmát, bölcsességét, megújító erejét, bátorítását, illetve a fantáziát ahhoz, hogy minden adódó körülménynek eleget tudjunk tenni. Fontos, hogy mindeközben ne feledkezzünk meg a tanítás, a nevelés, az evangélium-hirdetés végső céljáról. Ha ugyanis a körülményeket nézzük, vagy módszerekhez ragaszkodunk, a megszokott gyakorlatot akarjuk megőrizni, akkor nagyon sokszor kétségbe eshetünk, mert erre nincs lehetőség. Egy vírushelyzet ezt átírja, az eszközhiány teljesen átrendezi a kialakított gyakorlatunkat. Ezért mi nem erre figyelünk tanév elején, hanem sokkal inkább arra, hogy mi a tanítás célja. Miért vállalja valaki a pedagógusi szolgálatot, miben hisz, amikor a gyerekek és a szülők elé áll? Kimondva, kimondatlanul ugyanis hiszünk a növekedésben, a fejlődésben. Hisszük, hogy az emberi létnek van értelme, hogy a kapcsolat éltet, hogy Isten kegyelmével felül tudjuk múlni önmagunkat. Hiszünk abban, hogy a minket körülvevő, megismerhető világ szép, jó benne lenni, fölismerni törvényszerűségeit.
Világunk legfontosabb kérdése a kulturális identitás
Udvardy György: Az intézményvezetőknek hangsúlyoztam, hogy Európának – és talán a világnak is – a legfontosabb kérdése az identitás. Ezt látjuk a politikai életben, a társadalomban, a hatalmi viszonyok rendeződésében. Valójában a kulturális identitás körül rendeződnek az erőviszonyok. Számunkra ez nem politikai, nem hatalmi kérdés, hanem Krisztus-ismeret kérdése. A mi identitásunk az, hogy ismerjük Krisztust. Hozzá kötöttük életünket, belé oltódtunk. Ezt nagyon fontos a tanév elején világosan látni, mert a nevelési célok, módok, a kapcsolati rendszer, az ünnepeink, a kultúránk mind arról beszél, hogy mit hiszünk Krisztusról. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen ünnepet szervezünk, abban hogyan veszünk részt.
Találkozás az ideologizált gondolkodással
Udvardy György: Második gondolatként kiemeltem azt, hogy valójában sajnos ez a mindenki által fontosnak tartott kérdés az ideológiai mezőre került. Ennélfogva látnunk kell, hogyan tudjuk jól képviselni a meggyőződésünket, milyen érvek fogalmazódnak meg azon ideológiák mentén, amelyek az emberről, az ember jövőjéről, kapcsolatáról mást gondolnak. Tudnunk kell, hogy ezekkel a véleményekkel találkozni fogunk a társadalomban, a köznapi életben, a szűk baráti körben is, vagyis: nem ideológiát akarunk képviselni, de föl kell készülnünk rá, hogy ideologikus gondolkodással és közeggel fogunk találkozni. Ezt a katolikus iskola érzékeli, és fel is kell, hogy készítse erre a növendékeket.
Bátor tanúkra van szükség a pedagógusok részéről
Udvardy György: A harmadik gondolat az intézményvezetők felelősségére vonatkozott. A helyes vezetői magatartás vállalja a döntés felelősségét, és képes akár egy személyben is döntést hozni, irányt mutatni. Azok a közösségek működnek hatékonyan szerte a világban, amelyeket világos elvek alapján, világos vezetéssel működtetnek. Ez veszélyeket is rejthet magában – a történelem bebizonyította -, de nem egyszerűen a diktatúra-nem diktatúra kérdéséről van szó, hanem sokkal inkább a Krisztusban fölismert felelősség kérdését veti föl. Ez a felelősség napjainkban felerősödött, és bizony egy-egy személynek a döntése pozitívan vagy negatívan erősen képes hatni másokra. Az intézményvezetőktől, a pedagógusoktól ezért azt kértem, hogy merjenek a hitben is tanúk lenni, bátor döntéseket képviselni. Nem mindegy ugyanis ebben a zűrzavaros világban, milyen egyértelmű kérdéseket és válaszokat látnak maguk előtt a gyerekek.
Megkerülhetetlen kérdés, ami átformálja mindennapjainkat, gondolkodásunkat, hitéletünket, közösségi létünket a néhány hónapja velünk élő vírus, ami az egész világon elterjedt. Erre milyen antropológiai, hitbeli választ adni? Tudunk-e épülni általa, tanulni belőle, mi adhat erőt ilyenkor?
Udvardy György: Főleg a tavaszi időszakban, amikor mindenkit elemi erővel és váratlanul érintett a vírus megjelenése, gondolkoztam a vírus megjelenésén és hatásán. Nagyon könnyű volt a bűnhöz hasonlítani, hiszen nagyon sokszor nem észrevehető. Nincs jelen, mégis hat: egy-egy rossz cselekedettel átadjuk a másiknak a rossz szokást, rossz gondolatot. Észrevétlenül megfertőzzük a másikat, ő viszi tovább. Ugyanakkor a rossz szükségszerűen félelmet kelt a másikkal szemben bizalmatlanságot szül, távolságot veszünk a másik embertől, és potenciális ellenfél lesz, vagy legalábbis vírusveszélyt jelent. Ez tipikusan a bűn logikáját írja le. A hatását is látjuk: mitől szenvedtünk leginkább a tavaszi időszakban? A bezártságtól, magánytól, elkülönüléstől, attól, hogy nem élhettük meg szokásainkat, nem ünnepelhettük meg Húsvétot. Azok a szokások, hagyományok, amelyek erőt adtak, éltettek, kihullottak a kezünkből. Akkor mire alapul az én hitem? Ez volt számomra a legnagyobb kérdés: hogyan tudom saját hitemet, vagy püspöki feladatomat úgy teljesíteni, hogy a megszokott – akár a liturgiának a szent eszközei – nem állnak rendelkezésre?
A szembesülés önmagammal lehet ijesztő, de lehet gyógyító is
Udvardy György: Azt is láttuk, hogy a közvetítések révén sok hívőnek segítséget tudtunk adni, akik így kapcsolódtak egy-egy liturgikus ünneplésbe. Valójában így a hittel kapcsolatos információkat tudtuk átadni, vagy valamiféle hangulatot. Nem tette azonban lehetővé a másik ember közelségét. Látszik tehát, hogy nemcsak a hit tárgya, hanem annak módja is fontos. Ez újra azt a kérdést veti föl, hogy a megváltozott körülmények között mit gondolok a saját hitem tartalmáról, a kapcsolatokról? Bezár minket, korlátozza az ügyintézés lehetőségeit. Ezáltal sokkal inkább szembenézek önmagammal, mert a napi teendők lecsökkentek. A szembesülés lehet ijesztő, de lehet gyógyító is. Szent II. János Pál pápa a jubileumi év utáni szentévről beszélve Lukács evangéliumából az Evezz a mélyre – címet választotta. Nagyon sokszor nem merünk a mélyre evezni. Miért? Mert mély, mert félelmet kelt, szinte lehúz, de ez szembesülést is jelent. Ugyanez jelentkezett ebben az időszakban, vagyis hitünk, emberi létünk mélységeivel is szembe tudunk nézni. Rádöbbenünk emberi létünk törékenységére. Ezt nem gondoljuk, mert reggel fölkelünk, tesszük a dolgunkat a mindennapokban, egészségesek vagyunk, mi itt a probléma? Az, hogy minden pillanatom törékeny. Az is, amelyről azt gondolom, hogy uralható, az pedig még inkább, ami emberi szempontból is kicsúszik a kezemből. S amikor egy láthatatlan létező meggyengít, kapcsolatokat, egészséget, életet, akkor kiemelkedik a lét törékenysége. Szeretném hangsúlyozni, hogy értékként – mert ez odaadható. Ez nemcsak a félelem kategóriájában értelmezhető, hanem a kitáguláséban is. A lét forrását fel tudom fedezni.
A lényegre irányítja figyelmünket a vírushelyzet
Udvardy György: Nagyon intenzív időszak volt, és most, amikor ismét a láthatatlan lénnyel vagyunk körülvéve, ezek a gondolatok, felismerések megerősítőek és a lényegre irányítják a figyelmünket. Mi a fontos? Ez igaz a szentségek megünneplésében is. Nagy félelem érintett minket ezzel kapcsolatban tavasszal, érthető módon. A szabályok is ezt a szigorúságot tükrözték. Sokkal több lehetőség van a szentségek ünneplésére, hitünk megélésére; sokkal több fantáziát ad a Szentlélek hozzá, mint ahogy ezt adott esetben tettük. Arra próbálom buzdítani a paptestvéreket, katekétákat, hogy - felelős magatartást tanúsítva - legyünk bátrak! Legyen fantáziánk az eucharisztia, a szentségek ünneplésére! Akár szabad téren, akár a gyóntatás megoldásában, vagy az idősekről való gondoskodásban. Miért ne? Számtalan lehetőségünk van. Ez egy nagyon érzékeny időszak, ugyanakkor nem keresztényüldözéses időszak – szeretném hozzátenni. Voltak testvéreink, akiket kifejezetten fizikailag üldöztek azért, mert megélték a hitüket. Itt most nekünk csak fantáziára és okosságra van szükségünk ahhoz, hogy alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez. Nagy reménnyel vagyok a jövő felé, mind a katekéták, paptestvérek, mind a pedagógusok és a szülők miatt, hiszen nagyon komoly helytállást mutattak az elmúlt időszakban – valószínű erre szükség is lesz a jövőben is.
Udvardy György érsek az interjúban szól még a Pécsi Egyházmegye 1011. születésnapjához kötődő ünnepről, a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa 2023-hoz kötődő kezdeményezésekről, egyházi ingatlanok felújításáról. Végül pedig a jövő évre halasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus most zajló előzetes programjairól, köztük az Ars Sacra Fesztiválról.
Forrás: vaticannews.va / Fotó: Veszprémi Érsekség Facebook oldal
