Június 29-én délelőtt, Szent Péter és Pál apostol ünnepén a Szentatya a Szent Péter-bazilikában megáldotta az elmúlt év során kinevezett metropolita érsekeknek készült palliumokat, amelyek közül az egyik Udvardy György veszprémi érseket illeti.
A járványhelyzet nem tette lehetővé Udvardy György érsek részvételét a vatikáni ceremónián, ezért a pallium felhelyezését S.E.R. Michael August Blume SVD apostoli nuncius úr végzi szentmise keretében, a veszprémi Szent Mihály Főszékesegyházban, 2020. szeptember 19-én, szombaton, 10.30 órakor.
Az ünnepi szentmisét a Veszprémi Egyházmegyével együttműködve élőben közvetítjük, melyet Pécsi Egyházmegye weboldalán, YouTube csatornáján és Facebook oldalán is követhetnek.
Udvardy György érsek, apostoli kormányzó erre az alkalomra kiadott főpásztori tájékoztatása itt olvasható.
Mit kell tudni a palliumról?
A pallium a metropolitai hatalom jelvénye és a Szentszékkel fennálló közösség jele. Felhatalmazás, s egyben biztosíték is az Egyház egységének munkálására. A Szentatya Szent Péter és Pál apostolok főünnepén áldja meg.
Metropolitának nevezik azt az érseket, akinek saját egyházmegyéjén túl az egyháztartományt alkotó szomszédos – úgynevezett szuffragáneus – egyházmegyék felett is van bizonyos kormányzati hatalma: leginkább a hit és az egyházi fegyelem megtartását felügyeli. Bár a pápa jelöli ki, évszázados hagyományok indokolják, melyik egyházmegye lesz metropolitai székhely: általában – mint a kifejezés maga is mutatja – nagyvárosokról van szó. Magyarországon a középkorban Esztergom volt az első, Kalocsa a második metropolitai székhely. Őket követte 1804-ben Eger, 1852-ben Zágráb, majd 1993-ban Veszprém.
A kánonjog előírja a metropolitáknak, hogy felszentelésüket, illetve kinevezésüket követően három hónapon belül kérelmezzék a palliumot, akár személyesen, akár megbízott útján. A metropolitai rangú keleti egyházak élén álló metropolitáknak ugyancsak kérelmezniük kell a palliumot, hiszen az nemcsak hatalmukat jelzi, hanem az általuk vezetett saját jogú egyház és a római pápa közötti teljes közösséget is. A latin szertartásúakkal ellentétben ők addig nem hívhatják össze saját jogú egyházuk szinódusát, illetve nem szentelhetnek püspököt, amíg el nem nyerték a palliumot. A pápa a keleti pátriárkáknak is adományozza, mint a közösség jelét, de esetükben ennek inkább kitüntetésjellege van, kérelmezését nekik a kánonjog nem írja elő.
Eredetileg a pallium a római birodalomban a méltóság, illetve a társadalmi megbecsülés jele volt, amit a pápa „megörökölt” a Róma-környéki polgári hatalommal együtt. A metropolita érsekeknek a VI. század óta adományozza, mintegy részesedésként a főpásztori hatalomból és az iránta való hűség jeléül. Később kiváltságképpen jeles egyházmegyék, vagy egy-egy érdemes személy is elnyerte a palliumjogot, de ezt VI. Pál 1978-ban megszüntette.
Csak liturgikus alkalmakkor viselhető a miseruha fölött. A Szentatya a világon mindenütt használja, a metropoliták azonban kizárólag saját egyháztartományukon belül ölthetik magukra. Adományozása egyszerre kötődik az érseki székhez és az érsek személyéhez, ezért ha másik metropolitai székbe helyezik át, újat kell kérnie, illetve amint nem metropolitai hatalommal járó megbízatást kap, nem hordhatja tovább. Halálakor mindegyik palliumát vele kell eltemetni (a régi kánonjogi kódex kifejezetten tiltotta is kölcsönadását, elajándékozását vagy örökül hagyását).
A bíborosi kollégium dékánjának is kijár a pallium, mivel ez a tisztség hivatalból kapcsolódik az ostiai püspök címéhez, akinek Szent Márk pápa 336-ban kiváltságul adta a pallium viseletét. Az ő feladata püspökké szentelni a római pápát abban az elméleti esetben, ha megválasztásakor még nem volna az. Ezt az alkalmat kivéve palliumát csak ritkán hordhatja.
A pallium kézzel szőtt fehér gyapjúsál, melyet középen kettéhasítva nyakba akasztanak. A klasszikus érseki pallium egy 4-6 centiméter széles, az Üdvözítő sebeire utaló hat kis fekete selyemkereszttel díszített, elöl és hátul 15-20 centiméteres pántban végződő stólaszerű gyapjúszalag. Elöl, hátul és a bal vállon egy-egy gemmával ékesített tű van a fekete keresztekbe tűzve, ami eredetileg a rögzítést szolgálta. Mai alakja a XVII. századra alakult ki.
A pallium a Jó Pásztor alakját idézi, aki vállára veszi az elveszett bárányt. Jogi értelemben a pallium a Péter-utód, a római pápa iránti joghatósági engedelmesség látható kifejezése.
Elkészítését ősi hagyományok szabályozzák. A lateráni bazilika káptalanja minden év elején két fehérszőrű bárányt vásárol a Tre Fontane trappista monostorból, amely azon a helyen áll, ahol a hagyomány szerint Szent Pál elszenvedte a vértanúságot. A bárányokat január 21-én, Szent Ágnes ünnepén (neve is bárányt jelent) a pápának adományozzák, aki külön szertartás keretében megáldja, és a Trastevere-negyedben található Szent Cecília-kolostor apácáira bízza azokat. Itt kézi munkával készülnek a húsvét ünnepén megnyírt bárányok gyapjából az új palliumok, amelyeket Keresztelő Szent János (Isten Bárányának előfutára) ünnepén, június 24-én Szent Péter sírjánál, az úgynevezett palliumfülkében helyeznek el.
Átadásuk hagyományosan a protodiakónus bíboros feladata volt, akár személyesen Rómában, akár székhelyükre küldve azoknak, akik akadályoztatva voltak.
Szent II. János Pál 1984-ben bevezette, hogy Szent Péter és Pál ünnepén a pápa maga köré gyűjti az elmúlt év során kinevezett metropolitákat, és személyesen akasztja nyakukba az ünnepi szentmisén megáldott palliumot. Ferenc pápa 2015. január 12-én kelt levelében elrendelte, hogy az érsekek az eddigi szokásnak megfelelően jelen lesznek Rómában, együtt miséznek a pápával, részt vesznek a palliumok megáldásán, de nem történik meg a palliumok fölhelyezése, hanem a korábbitól eltérően egyszerű, személyes formában kapják meg a Szentatyától. A pallium új érsek nyakába helyezése az illetékes egyházmegyékben történik a helyi egyház és sajátos módon a szuffragáneus egyházmegyék püspökei, valamint a hívek jelenlétében. (Forrás: Magyar Kurír)
