Ferenc pápa 2020. szeptember 1-én üzenetet írt a teremtésvédelem imanapjára, amelynek témája: „Jubileum a földért”, mivel a Föld napja ünnepet ötven évvel ezelőtt vezették be. A Szentatya arra bátorít, hogy újítsuk meg a teremtő Istenbe vetett hitünket, és imádkozzunk közös otthonunkért: a Földért, s védjük azt konkrét cselekedetekkel.
A teremtés időszakában, amely a teremtésvédelem imanapjától (szeptember 1.) Assisi Szent Ferenc emléknapjáig tart (október 4.), a „Laudato si’”év keretén belül a Pécsi Egyházmegyében is szeretnénk elmélyülni Ferenc pápa üzenetében, s annak fényében cselekedni. Az üzenetből való idézetek, a hozzá kapcsolódó kérdések és képek ezt kívánják segíteni egyéni és közösségi szinten egyaránt. Legyen ez az időszak számunkra is egy alkalom arra, hogy meghalljuk a Föld és a szegények kiáltását!
II. A jubileum mint a visszatérés ideje
„A jubileum a visszatérés és a bűnbánat ideje. Elszakítottuk a kötelékeket, amelyek összekötöttek bennünket a Teremtővel, az emberekkel és a teremtés többi részével. Be kell gyógyítanunk ezeket a sérült kapcsolatokat, amelyek nélkülözhetetlenek önmagunk és az élet teljes szövetének fenntartásához.
A jubileum a visszatérés ideje Istenhez, szerető Teremtőnkhöz. Nem lehet összhangban élni a teremtéssel anélkül, hogy békében ne lennénk a Teremtővel, minden dolog eredetével és forrásával. Amint Benedek pápa megjegyezte, >a teremtés brutális fogyasztása ott kezdődik, ahol nincs Isten, ahol az anyag már csak nyersanyag számunkra, ahol mi magunk vagyunk a végső mérce, ahol az egész egyszerűen a mi tulajdonunk< (Találkozás a Bolzano–Bressanone-i egyházmegye papságával, 2008. augusztus 6.).
A jubileum arra hív, hogy gondoljunk újfent a többiekre, különösen a szegényekre és a legkiszolgáltatottabbakra. Újból el kell fogadnunk Isten eredeti és szeretetteljes tervét a teremtésről mint közös örökségről, mint lakomáról, melyen minden testvérünkkel és nővérünkkel a közös részvétel szellemében osztoznunk kell; nem tolakodó versengésben, hanem örömteli egységben és közösségben, ahol támogatjuk és óvjuk egymást.
A jubileum annak az ideje, hogy szabadságot adjunk az elnyomottaknak és mindazoknak, akik a modern rabszolgaság bármely formájának bilincsét és láncát hordozzák, ideértve az emberkereskedelmet és a gyermekmunkát is.
Vissza kell térnünk ahhoz is, hogy meghallgassuk a földet, amelyet a Szentírás adamának hív, vagyis ez az a hely, ahonnan az ember, Ádám vétetett. Ma a teremtés riadt hangja arra buzdít bennünket, hogy térjünk vissza megfelelő helyünkre a természet rendjében, hogy emlékezzünk arra, hogy az élet szövevényes hálójának részei és nem birtokosai vagyunk.
A biológiai sokféleség felbomlása, az éghajlati katasztrófák szédületes növekedése, a folyamatban lévő világjárvány egyenlőtlen hatása a legszegényebbekre és a legkiszolgáltatottabbakra – mind vészjelzés az erőforrások féktelen és kapzsi felélésére.
Különösen most, a teremtés időszakában hallgassuk a teremtés szívdobogását. A teremtett világ ugyanis azért jött létre, hogy kinyilvánítsa és közölje Isten dicsőségét, hogy segítsen megtalálnunk szépségében mindenek Urát és visszatérni hozzá (vö. Szent Bonaventura: In II Sent, I, 2,2, q. 1, concl.; Brevil., 11.5.11). A föld tehát, ahonnan vétettünk, ezért az ima és a meditáció helye: >Ébresszük fel az Isten által belénk ültetett esztétikai és szemlélődő érzéket!< (Querida Amazonia apostoli buzdítás, 56.) A csodálkozás és a szemlélődés képessége olyasmi, amit különösen az őslakos testvéreinktől és nővéreinktől tanulhatunk meg, akik összhangban élnek a földdel és annak számos életformájával.”
(Részlet Ferenc pápának a teremtésvédelmi imanapra írt üzenetéből 2020. szeptember 1. Forrás)
- Úgy tekintek-e a teremtett világra mint csupán nyersanyagra vagy mint a mennyei Atya ajándékára?
- Hol van a helyem a természet rendjében?
- Szeretettel és csodálattal szemlélem-e a környezetemet, a teremtett világot?
