A sarutlan kármelita rend női ágának alapítójára, a keresztény misztika nagy szentjére, Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz szűz és egyháztanító életszentségére emlékezünk liturgikus emléknapján, október 15-én.
Teréz 1515-ben született Avilában, Don Alonzo Sanchez de Cepeda és Donna Beatriz de Ahumada gyermekeként. Már gyermekkorában nagy tudásvágy és szeretetkészség élt benne, személyisége, beszéde és vidámsága sok játszópajtást vonzott maga köré. Korán megtanult olvasni, kedvenc olvasmánya a szentek élete volt. Tizennégy és tizennyolc éves kora között a férjhez menés gondolatával komolyan foglalkozott, de amikor 18 éves lett, titokban elhagyta a szülői házat és az avilai Megtestesülés-kolostorba kérte felvételét, ahol 1537-ben tett fogadalmat. Nagy komolysággal vetette bele magát a kolostori életbe, önsanyargatásai hatására többször megbetegedett. Önéletrajzi feljegyzései nagy és mély lélek arcát sejtetik. Végleges megtérésére Szent Ágoston vallomásai vezették, amelyet követően belső élete gyorsan emelkedett fölfelé misztikus magasságokba. Mint minden igazi misztikus Teréz is úgy érezte, hogy szeretetben kell tevékenykednie:
„nem arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni.”
Teréz hűséges szeretett volna lenni a rendi regulához, de megtapasztalta, hogy eltávolodtak az eredeti kármelita szellemtől, ezért új kolostor építéséhez kezdett Avilában. Elhatározta, hogy kármelita életét a maga szigorában fogja élni, lehúzta saruját és nevet változtatott, Jézusról nevezett Teréz nevet vette fel. Egyik kolostoralapítás követte a másikat. Nagy diplomáciai érzékkel tárgyalt, épületeket tervezett, kolostorai építését maga irányította. Összesen 17 kolostort alapított. Sokan támadták, de közben sokan csatlakoztak is hozzá. Jelentős támaszt kapott Keresztes Szent János és Grácián Jeromos személyében akkor is, amikor 1575-ben a kármelita rend sarus ága támadást indított ellene.
A kolostoralapítások mellett nagy jelentőségűek hátrahagyott mesteri tanításokat tartalmazó művei: az Önéletrajz, A tökéletesség útja, A belső várkastély, Az alapítások. Teréz több száz hátrahagyott levelei által létrehozott „közösségi háló” tanúskodik arról, hogy a Krisztussal együtt élő ember arra hivatott, hogy másokkal való kommunikációban éljen, az Istennel való kapcsolat egyszerűségében. Alkotásaiban megjeleníti aktív hétköznapjai tevékenységei mellett a lelke mélyén való történéseket, az Istentől kapott misztikus kegyelmeket, miközben megosztja tapasztalatait a belső imádságról és beavat bennünket a keresztény misztika teljességébe.
Teréz egyszerre volt szent és zseniális szellem, ugyanakkor temperamentumos, kemény, harcos természettel rendelkezett. Azt mondta: „Soha nem fognak meggyőzni valamiről, ha a lelkiismeretemmel ellenkezik, még ha az egész világ vonul is fel ellenem!” Életében a tökéletességre törekedett, szerinte a tökéletesség abban áll, hogy akaratunkat Isten akarata alá rendeljük. Derűjét semmi nem tudta beárnyékolni. A környezetében sem tűrt meg szomorú arcot: „Isten őrizzen a szomorú arcú szentektől!” A sok nehézség ellenére állandóan énekelt, muzsikált, táncolt, mosolygott. Belső harmóniájának titka azokban a szavakban rejlik, melyekkel magát szokta bátorítani: „Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: egyedül Isten elég!”
Teréz életének utolsó napjáig viselte a sok utazás, az alapítások, a legkülönfélébb tárgyalások terhét, s közben az egészsége már nagyon rossz állapotban volt. 1582. október 4-én hunyt el Alba de Torresben. V. Pál 1614-ben boldoggá, XV. Gergely 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Néri Fülöppel együtt szentté avatta. VI. Pál 1965 szeptemberében a spanyol írók védőszentjévé nyilvánította, 1970. szeptember 27-én Sziénai Szent Katalinnal együtt egyháztanítóvá avatta.
Avilai Nagy Szent Teréz életművéből sok példát meríthetünk, bölcs és mély hitből fakadó meglátásai segítségünkre lehetnek. Az alábbi gondolata bennünket is cselekedetre ösztönözhet a mai napon:
„Az Úr nem annyira a tettek nagyságát nézi, mint inkább azt a szeretetet, amellyel őket végrehajtjuk. Ha tehát megtesszük, amit tehetünk, az Úr meg fog bennünket segíteni, hogy napról napra többre legyünk képesek. Ezért ne veszítsük el bátorságunkat.”
Fotó: Aleteia
Forrás:
Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja, Sarutlan Kármelita Nővérek, Jel Kiadó, 2014.
Avilai Szent Teréz: Az alapítások könyve, Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány, 2011.
Avilai Szent Teréz levelei, Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány, 2014.
Diós István: A szentek élete
Magyar Katolikus Lexikon
Szent Terézzel napról napra, Sarutlan Kármelita Nővérek, Jel Kiadó, 2013
