A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Krisztus Király vasárnapján Nyúl Viktor pasztorális helynök atya elmélkedik az evangéliumon (Mt 25,31-46) és arra hív, hogy legyünk irgalmasak mind fizikai, mind lelki cselekedetekben.
"Szeretettel köszöntök mindenkit!
Krisztus Király ünnepének evangéliumi részletét Máté evangéliumának huszonötödik fejezetéből olvassuk (Mt 25,31-46). Jézus egy példázatot mond el, amelyben egy királyról beszél, aki mint a pásztor, elválasztja a juhokat a kosoktól. Ez a példázat az utolsó ítéletről szól, amelynek első örömüzenete, hogy a sokszor változó világunkban, amelyben tapasztaljuk a nehézségeket, a próbatételeket, az elbizonytalanodást, csak maga Jézus Krisztus egyedüli és állandó. Jézus Krisztus az egész világ Ura, Ő a mindenség királya. Ő a biztos pont életünkben, ezt az is bizonyítja, hogy időszámításunkat Jézus születéséhez viszonyítjuk. Ő az, aki megmutatja, hogy kik vagyunk, és mit kell tennünk! Ő a mi királyunk, bátran rábízhatjuk magunkat!
A példázatban Jézus arról is beszél, hogy Ő minden emberben jelen van, különösen a szegényekben, azokban, akiket a perifériára szorít a társdalom. Jézus maga mondja: ott van az éhezőben, a szomjazóban, a menekültben, a ruhátlanban, a szegényben, a betegben, a fogolyban.
Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. (Mt 25,40)
Jézus azonosítja magát minden emberrel, de leginkább a nehéz helyzetben lévőkkel. Az irgalmasság szent évének meghirdetésekor Ferenc pápa a Misericordiae Vultus, vagyis az Irgalmasság arca című írásának a tizenötödik pontjában a következőt mondja:
Nyissuk föl a szemünket, hogy észrevegyük a világ nyomorúságát! Méltóságuktól megfosztott fivéreink és nővéreink sebeit, és érezzünk késztetést arra, hogy meghalljuk segélykiáltásukat! Ragadjuk meg kezüket és vonjuk magunkhoz őket, hogy érezzék jelenlétünk, barátságunk és testvériségünk melegét!
Ferenc pápa arra bátorít minket, hogy gyakran elmélkedjünk az irgalmasság testi és lelki cselekedetein, hiszen akkor hiteles az életünk, ha az irgalmasság gesztusit éljük.
Ez ennek az evangéliumi szakasznak a második örömüzenete: Jézus Krisztus jelen van minden emberben, különösen a szegényekben, és arra hív, hogy szeressük Őt. Elmélkedjünk az irgalmasság lelki és testi cselekedetein. Melyek ezek? Az irgalmasság testi cselekedetei a következők - így írja Ferenc pápa: jóllakatni az éhezőket, megitatni a szomjazókat, felöltöztetni a ruhátlanokat, befogadni a jövevényeket, ápolni a betegeket, meglátogatni a rabokat és eltemetni a halottakat.
De ne feledkezzünk meg az irgalmasság lelki cselekedeteiről sem: jó tanáccsal ellátni a bizonytalanokat, tanítani a tudatlanokat, inteni a bűnösöket, vigasztalni a szomorkodókat, megbocsátani a bántásokat, türelemmel elviselni a kellemetlen embereket, imádkozni élőkért és holtakért. Ne feledjük el Jézus szavát! Elmélkedjünk minden nap az irgalmasság testi és lelki cselekedetein, tanuljuk meg ezeket a cselekedeteket, de ne csak értelmünkkel, hanem szívünkkel is. Vagyis cselekedjünk az irgalmasság fényében!
Végül azt is olvassuk ebben a szentírási szakaszban, hogy az irgalmasság gesztusai alapján ítéli meg a király a juhokat és a kosokat. Akik észrevették Jézust a szegényben, szerették a szegény embert, akik az irgalmasság alapján éltek, azoknak azt mondja a király:
Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! (Mt 25, 34)
Tehát a király megjutalmazza őket a mennyország örömével. Viszont azoknak, akik nem szerettek, akik nem életek az irgalmasság gesztusai szerint, ezt mondja:
Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. (Mt 25,41)
A harmadik örömüzenet, hogy van mennyország és van pokol! Isten az ítéletkor azt fogja kérdezni tőlünk, hogy szerettünk-e. Milyen jó tudni, hogy életünk vizsgájának kérdését már tudjuk: a szeretet! Ha földi életünk során hiszünk benne és az irgalom konkrét cselekedetei alapján élünk, akkor bátran remélhetjük, hogy Jézus nekünk is ezt fogja mondani:
Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! (Mt 25, 34)
Adjunk hálát az Úrnak és tanuljuk meg az irgalmasság testi és lelki cselekedetit! Gyakran elmélkedjünk ezen és ezek fényében éljünk, mert így válunk hiteles keresztényekké – ahogy Ferenc pápa kéri tőlünk.
Adjunk hálát az Úrnak, imádkozzunk csendben!
Mt 25,31-46
Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.
