2014. december 7. - Advent II. vasárnapja
„Készítsétek elő az Úr útját.” (Mt 1,3)
Az adventi liturgiából hatalmas hang szólal meg, s arra hív minden embert: készítse el az eljövendő Úr útját. Keresztelő Szent János szigorú életével erősítette meg szavait. Ő volt az első, aki visszavonult a pusztába, elszakadva mindentől, ami nem Isten. Aki bűnbánatot hirdet, annak először bűnbánatot kell tartania, elsősorban életével, aztán szavaival, aki pedig hallgatja, annak a csend, az ima s az önmegtagadás légkörében kell lennie.
A puszta az a hely, ahol kíméletlenül konfrontálódni fogunk magunkkal s visszataszító valóságunkkal. Szívünk ezen pusztájában kell az Úr útját előkészíteni. Először is bátorkodnunk kell kivonulni saját pusztaságunkba. Mindent meg kell magunkban vizsgálni, ami elfojtott, elnyomott, beárnyékolt, s azt fel kell tárnunk Isten előtt. Isten éppen a pusztaságunkban akar velünk szembe jönni. Az advent azt ígéri, hogy pusztaságunkban forrásra lelünk, melyből inni tudunk. Izajás próféta szerint: „vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban.” (Iz 35, 1-6)
Kívánom, hogy pusztaságod közepén magát Istent ismerd meg, aki vár rád, hogy lelkedbe költözhessen, s eggyé váljon veled.
