A Pécsi Egyházmegye Szent Lőrinc Gondozóotthona a segítő szent oltalmát megköszönve 1995 óta minden évben augusztus 10-én tartja a hagyományos Szent Lőrinc napi búcsút. Az ünnepi, hálaadó szentmisét hétfőn Udvardy György pécsi megyéspüspök mutatta be az otthon szabadtéri oltáránál.
A főpásztor az evangélium kapcsán utalt arra az egyetemes emberi törekvésre, mely minden sorsdöntő, tragikus vagy örömteli eseményben keresi a minden élethelyzetben eligazító törvényt, életszabályt. Keressük ezt az életszabályt életvitelünkben, kapcsolatainkban, sikereinkben, betegségünkben, magányunkban.
„Keresésünk közepette eljutunk arra a bizonyosságra, hogy alapvető vágyaink – szeretetvágyunk, szabadságvágyunk, elköteleződés iránti vágyunk – Jézus Krisztusban nyernek beteljesülést, a vele való találkozásban. Jézustól nemcsak tanácsot kapunk, hanem Ő az életét tárja föl előttünk: „Ha a búzaszem nem hull a földbe és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz." (Jn 12, 24).
A Jézusban föltárulkozó élet itt és most, bármilyen életkorban és szituációban érvényes, saját döntésünkre bízva, hogy elfogadjuk-e ezt az ajándékot: szegénységem, törékenységem ellenére merem-e ajándékozni önmagamat testvéreimnek. Szent Lőrinc példája, s a mai ünnep üzenete: a veszteség és a kudarc helyett az újra, a lehetőségekre, az emberi méltóság örökérvényű kegyelmeire kell odafigyelnünk. Azokra a gyümölcsöt hozó életáldozatokra, mellyel közös otthont teremtenek lakók és gondozók, és gazdagítják az egyetemes egyházat, annak minden tagját." - mondta Udvardy György pécsi megyéspüspök.
Az ünnepi szentmise után az otthon vezetősége és a lakók fogadás keretében köszönték meg a gondozóotthon működésében segítséget nyújtó munkatársak és intézmények képviselői munkáját.
Lőrinc, római diakónus 258. augusztus 10-én halt vértanúhalált. Halálának okáról és körülményeiről a legkorábbi forrásunk Szent Ambrus egyik műve. A milánói püspök mintegy száz évvel később ismert történetként hivatkozik Lőrinc esetére. Az üldözők az egyház kincseit követelték tőle. Ő kis türelmet kért, hogy összegyűjtse a kincseket. Másnap elővezette a római szegényeket, akikről az egyház gondoskodott. Kegyetlenül megkínozták, Ambrus szerint vasroston megsütötték.
„Amikor az üldözők az Egyház vagyonát követelték Lőrinctől, megígérte, hogy megmutatja. A következő nap elővezette a szegényeket. Mikor pedig megkérdezték, hogy hol van a kincs, amit ígért, megmutatta a szegényeket, és ezt mondta: „Ők az Egyház kincsei." És valóban kincsek azok, akikben Krisztus van, akikben hit lakozik. Az apostol is azt mondja: „Törékeny edényben van a mi kincsünk” (2Kor 4,7). Kik lehetnek értékesebb kincsei Krisztusnak, mint azok, akikről maga mondta, hogy bennük lakozik. Mert meg van írva: „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam, s innom adtatok, vendég voltam és befogadtatok” (Mt 25,35). És később: „Amit ugyanis ezek közül egynek cselekedtetek, nekem tettétek”. Van-e Jézusnak nagyobb kincse azoknál, akik között szeret mutatkozni? Ezeket a kincseket mutatta meg Szent Lőrinc, és győzött, mert őket még az üldöző sem tudta elvinni.” (Szent Ambrus De officiis – A kötelességekről 2.28.140.)
