November 20-án, Krisztus Király ünnepén bezárulnak a szent kapuk, véget ér az irgalmasság szent éve.
Ferenc pápa 2015. április 11-én kelt Misericordiae Vultus című bullájában azzal a céllal hirdette meg 2016-ra az irgalmasság szent évét, hogy „Az Egyház legyen Isten szavának visszhangja, amely határozottan és meggyőzően szólal meg mint a megbocsátás, a támogatás, a segítség, a szeretet gesztusa és szava . Soha ne fáradjon bele abba, hogy fölkínálja az irgalmasságot, és legyen mindenkor türelmes a megbocsátásban és a bátorításban. Szólaljon meg az Egyház által minden férfi és nő hangja, s bizalommal és szüntelenül ismételje: „Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és szeretetedről, mely örökkévaló" (Zsolt 25,6).
Krisztus Király ünnepe az egyházi év lezárása, ilyenkor az egyház a megtestesült második isteni személy előtt tiszteleg. A megemlékezést XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben, a gondolat maga azonban nagyon régi, az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza. A filippiekhez írt levélben idézett himnusz a feltámadás révén dicsőségbe emelt Krisztus méltóságát a királykoronázás jellegzetes mozzanataival írja le. Dr. Nyúl Viktor plébános ünnepi elmélkedését közöljük:
Rövid gondolatok Krisztus Király ünnepe kapcsán (2016. november 20.)
„Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál, hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent. Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától, Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged." (Részlet a szentmise könyörgéséből)
1. „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal!" (Lukács-evangélium 23,42)
Az egyházi év utolsó vasárnapján Jézus Krisztust mint a világ és a történelem királyát ünnepeljük (vö. Kolosszei levél 1,13-20). Öröm az, hogy a sokszor változó világban, ő az az egyedüli állandó, aki szilárd viszonyítási pont marad az életünkben.
Jézus királyi méltósága, emberi szemszögből megdöbbentő módon, leginkább a kereszten mutatkozik meg (vö. 1 Korintusi levél 1,23-24), mivel a „kereszt-trónuson" tárul fel legteljesebben Isten szeretet-mivolta és hatalma, aki mindhalálig szeret minden embert (vö. Filippi levél 2,8; 1 János levél 4,9-10). Az ő királyi voltát nem a zsarnokoskodás, hanem a szeretet jellemzi (vö. Máté-evangélium 20,25-28). Ezt sejtve a jobb lator bizalommal fordul a gyenge, kiszolgátatott és meghurcolt Mesterhez, megemlékezést, életet, örök életet kérve tőle. Így mi is remélhetjük szilárdan, hogy Isten nem felejt el minket, mert ő a mi királyunk is, aki szeret bennünket. A megtérő lator imája legyen a mi rendszeres imádságunk is: fejezze ki Jézus iránti bizalmunkat, és azt a bizonyosságot, hogy ő győz!
2. „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban." (Lukács-evangélium 23,43)
Megható azt látnunk, hogy Jézus a földi életének utolsó pillanatában is mások javán, üdvösségén tevékenykedett. Ő király tehát az irgalomban is, aki mindig kész megbocsátani! Továbbá Jézus a mennyország (a „paradicsom") királya is: neki van egyedül hatalma ahhoz, hogy elvezessen és bevezessen minket az örök boldogság hazájába: a mennyországba (vö. János-evangélium 14,6). Ez az életet, örök életet adó irgalmasság legyen számunkra is mindig remény- , megújulás- és örömforrás!
Dr. Nyúl Viktor plébános
