A Pécsi Egyházmegyében négy helyen: Pécsett, Bátán, Máriagyűdön és Szekszárdon nyíltak ki a szent kapuk az irgalmasság évében. A kapukat Krisztus Király ünnepén, november 20-án ünnepi szentmise keretében zárták be.
Az irgalmasság rendkívüli szentéve a II. Vatikáni Zsinat lezárásának 50. évfordulóján, a szeplőtelen fogantatás ünnepén, 2015. december 8-án kezdődött és 2016. november 20-áig tartott. A Pécsi Egyházmegye négy pontján volt lehetőség arra, hogy a hívek átléphessenek a szent kapun. A pécsi székesegyház, a máriagyűdi kegyhely és bazilika, valamint Szekszárdon a fő plébániatemplomban elhelyezett szent kapu után Bátán is megnyílt az irgalmasság kapuja. Bátán, november 20-án a10 órakor kezdődő szentmisén Kürtösi Krisztián plébános és Herendi János nyugalmazott plébános közösen zárta be a szent kaput. A bátaival egyidőben, Máriagyűdön is a délelőtti szentmise keretében zárták be a szent kaput.
Sümegi József, a bátai kegyhely őre elmondta:
„A kegyelemnek és Istennek nagy ajándéka volt, hogy vidéki templomokban is el lehet nyerni a szentévi búcsú kegyelmeit. A főszezonban szinte nem volt olyan hétvége, amikor egy-egy szervezett csoport ne jött volna a bátai kegytemplomba. Sokan keresték fel a templomot úgy, hogy egy-egy kirándulást kötöttek össze a lelki élménnyel, és kihasználták azt a lehetőséget, amit a Szentatya kínált itt Bátán is."
Bátán jövő héttől már egy újabb ünnepre készülnek, hiszen 2020-ban Magyarországon lesz az Eucharisztikus Világkongresszus. Az első előkészületi évet november végén nyitják.
Gyakoroljátok az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit! - mondja az egyház. Testi cselekedet: enni adni annak, aki éhes, inni adni annak, aki szomjazik, felöltöztetni, akinek nincs ruhája, befogadni, akinek nincs hajléka, betegeket, börtönben lévőket látogatni. Lelki cselekedet pedig figyelmeztetni másokat a jóra, jó tanácsot adni, megbocsátani.
Krisztus Király vasárnapján, este, Szekszárdon és Pécsett is bezárták a szent kapukat. A Pécsi Székesegyházban Nyúl Viktor magyarszéki plébános, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola tanára vezetésével bűnbánati liturgiát tartottak.
„Hálát adtunk-e azért, hogy az Oltáriszentségben Jézus az élet kenyere, táplál bennünket? Tartsunk egy kis csöndet, és ha nem tettük ezt, mondjuk közösen: Uram irgalmazz! Él-e bennünk a remény, hogy van örök élet?" – fogalmazott Nyúl Viktor.
Az irgalmasság szentévének estéjén gondolkodjunk el, mit jelent az, hogy Isten irgalmas hozzánk! A bűnbánati liturgiát követő katekézist Kajtár Edvárd, a székesegyház plébánosa tartotta. Kajtár Edvárd hozzátette:
„Nem egyszer olvassuk Jézus életében, az evangéliumokban, hogy Jézus ránéz egy szenvedő emberre, és megesik rajta a szíve. A szenvedés az életünkben kiválóan alkalmas arra, hogy találkozzunk Istennel. Sokszor az ember szíve akkor válik érzékennyé Isten jelenlétére, amikor rászakad a sötétség, a szenvedés. Amíg jól vagyunk, amíg jól mennek a dolgaink, addig nem is gondolunk sokszor Istenre. Azt gondoljuk, hogy képesek vagyunk egyedül is megoldani életünk kérdéseit. Amikor ránk tör a szenvedés, átérezzük: mennyire rá vagyunk szorulva Istenre."
„Merjünk ruhát adni, beteget látogatni, vigasztalni, tanítani, igaz szóról beszélni, az áldozat értelméről beszélni, mert az irgalom ereje életté formálja azt." – mondta homíliájában Udvardy György pécsi megyéspüspök.
„Mi úgy beszélünk az irgalomról, és úgy akarunk az isteni irgalmasság mélyébe hatolni, hogy pontosan tudjuk: Isten nekünk már irgalmazott. Mi azért élünk, mert Isten irgalmas. Azért van erőnk jót tenni, vagy bocsánatot kérni, mert Isten irgalmas. Azért van bátorságunk megbocsátani, mert Isten is megbocsát.
Ez az esztendő tanított bennünket. Merjük az Istent látni a maga irgalmában, és merjük felfedezni azt is, ha az irgalmasság cselekedeteit mint Krisztus cselekedeteit bátran gyakoroljuk! Megtesszük, mert látjuk a királyt a kereszten, de látjuk az üres sírt, és találkoztunk a feltámadottal. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása a krisztusi élet gyakorlása." – fogalmazott a főpásztor.
A szent kapuk átlépésekor vittük magunkkal a saját zsoltárainkat, amelyeknek a refrénje mindig ez: „Mert szeretete örökké megmarad, mert irgalma örökké megmarad." Ezt ünnepeljük. A szentévi kaput lezártuk, de sokkal közelebbről ismerjük az isteni irgalmasságot, mert Isten nekünk már irgalmazott. – tette hozzá Udvardy György.
Fotó: Loósz Róbert
További képek az eseményről itt (Pécs).
További képek az eseményről itt (Báta).
