2014. december 15. – Advent III. hét hétfő
„Én is kérdezek tőletek valamit.” (Mt 21,24)
Mindig kezdők vagyunk a tanítványságban, de ez nem baj, ha komolyan is vesszük. Ő a Mester. Ő kérdez először. Ő akar minket tanítani. Nekünk nem kell Őt tanítani. Jó hozzáállás, ha fülelünk a szívünkben és valóban figyelünk őrá.
De nekem is vannak kérdéseim őhozzá, és nem hiszem, hogy ezt le kellene tagadnom. Jézus maga mindig kérdés marad a számomra. „Hogyan lehetsz ilyen különleges? Miért vagy ilyen kiszámíthatatlan? Miért nem tudlak teljesen megérteni? Mit akarsz most valójában? Miért nem mondod meg pontosan, hogy mit kellene tennem? Miért nem lehetek én is éppen olyan kapcsolatban az Atyával, mint te?”
Persze, ezekben a kérdésekben kevés az alázat. Inkább induljunk ki abból, hogy Ő mit kérdez tőlünk itt és most. Azt hiszem, nem fog túl sokáig váratni minket, mert akarja, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Az Ő kérdései szívbemarkolóak. Meg akar ragadni minket létünk alapjaiban. Azt fedeztem föl spirituális utam során, hogy az első három kérdése így hangzik felém: „Hol vagy? Ki vagy? Mit akarsz?” Ezzel kell kezdenem a szemlélődést. Valójában hol vagyok, ki vagyok, mit akarok. Ez rámutat a szándékaim mögötti nem tisztázott motivációkra. Szükségünk van felrázó válaszokra is.
Nekem szinte mindent összefoglal Keresztes Szent János gondolata, és ezt érzem igazi válasznak mindenre: „A tiszta szeretet egyetlen mozdulata hasznosabb az egyháznak, mint valamennyi mű.” együttvéve.” Ámen.
