180 évvel ezelőtt, 1838 júliusában hunyt el Szepesy Ignác, a Pécsi Egyházmegye 71. püspöke. A tudomány- és irodalompártoló főpásztorra emlékezett júniusban a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont-Történeti Gyűjtemények Osztálya, és neki állít majd emléket októberben az V. Tudomány és kutatás a Klimo Könyvtárban címet viselő konferencia egyik szekciója. Schmelczer-Pohánka Éva írását három részletben közöljük.
Szepesy Ignác „könyvtárosi pályafutását” az egri püspöki könyvtárban kezdte: kanonokként az egri könyvtár felügyelője lett. Elkészítette a szerzői betűrendes lajstromát az állománynak, és saját költségéből finanszírozta a gyűjtemény olvasótermének berendezését is. Gyulafehérvárott ezt folytatta: a bibliotéka számára önálló épületet állíttatott fel, amelynek építésére 80 000 forintot különíttetett el. Az ő felügyelete alatt készítették el a könyvgyűjtemény szakkatalógusát is. Majd végül könyvtári működését a pécsi tevékenységével koronázta meg. A könyvtárrendezések metódusát is ezen két helyen tökéletesítette, hogy Pécsett az elődje, Klimo György (1751–1777) által felállított nyilvános püspöki könyvtárat „második alapítóként” új épületben rendeztesse, katalogizáltassa (3–3 kötet betűrendes és szakkatalógus). A saját és működése alatt gyűjtött mintegy 4000 kötetet a könyvtár legimpozánsabb termében helyeztette el. A könyvtárhoz múzeumot is csatolt. Az utókor a helyiség róla való elnevezésével tisztelgett (Szepesy-terem) a könyvtár újbóli felvirágoztatásáért. Az ő időszaka tekinthető a pécsi püspöki bibliotéka egyik legrendszerezettebb, legjobban dokumentált korszakának. Végrendeletében meghagyta saját könyveinek a püspöki bibliotékába való áthelyezését. Gazdag egyházi irodalmi életműve (számos Tudományos Gyűjtemény-beli cikk, prédikációgyűjtemény szerzője volt) mellett nagy pártolója volt a magyar tudományos életnek és az egyházi irodalomnak. E célnak alárendelve a líceum tőszomszédságában 50 000 forinton színvonalas, négy sajtóval rendelkező, korszerű nyomdát is berendezett. Szepesynek szívügye volt a városszépítés: kiemelendők a Székesegyház egységes klasszicista és romantikus átépítésének (Pollack Mihály) befejezése és barokk berendezéssel való ellátása. Úgy vélte, a templomokat belülről nem szabad festeni, és ezt a Dómnál is alkalmaztatta: „Szemre sokaknak tetszett, de belülről csak fehérre volt meszelve…”. Nevéhez fűződik még a Sétatér létrehozása, továbbá támogatta a városháza felépítését is.
Végrendeletében külön kérte, hogy emlékének tárgyi manifesztumai ne keletkezzenek, sőt a városi tanácsban elhelyezett (1834. április 15.) festményét is szedjék le. Ennek ellenére a város 1856 körül utcát nevezett el róla a hajdani líceum, majd püspöki bibliotéka épületénél, majd 1893. november 12-én Pécs város „hálás közönsége” 10 000 forintnyi adományból szobrot leplezett emlékére, amelyet Kiss György szobrászművész készített el.
1937. június 20-án (pár év csúszással) a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara emléktáblát avatott a Pécsi Püspöki Joglyceum alapítója emlékére a fakultás épületének (ma 48-as tér 1.) oldalában, amelyet az 1949/50-es években sajnos levertek, így róla csak egy fénykép maradt az utókorra.
Magánéletében maga volt a puritánság és az egyszerűség mintaképe. Végtelen béketűréséről volt híres, hangos szót még a püspöki palota személyzete sem hallott tőle. „E halhatatlan emlékű férfiút, tetteit és munkáit ismeri Eger, Erdély, Pécs, ismeri az egész haza. A hazának hű őre és oszlopa, a nevelés nagylelkű pártfogója, a tudományok művelője, édes hazánk nyelvének egyik leglángolóbb lelkű terjesztője és barátja, a magyar tudományos akadémia munkás tagja és bőkezű gyámolítója.” – e szavakkal indította Rézbányay József megemlékezését 1893-ban a Pécsi Napló hasábjain. [15]
A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont és a Pécsi Egyházmegye 2018. október 4-én, csütörtökön a Magtár Látogatóközpontban rendezendő konferenciájának (V. Tudomány és kutatás a Klimo Könyvtárban) egyik szekciója a nagynevű egyházszervező és kultúratámogató püspöknek kíván emléket állítani.
