Az egyházmegye főpásztora arra kéri a Boldogasszony Imaszövetség tagjait, hogy fordítsanak különös figyelmet az új papi és szerzetesi hivatásokért történő imádkozásra.
2017 húsvétvasárnapján indult útjára a Boldogasszony Imaszövetség a Pécsi Egyházmegyében. A jelenleg több mint háromszáz tagot számláló szövetségben a hét minden napján egy meghatározott csoportért (az egyházmegyében élőkért, egyedülállókért, fiatalokért, vezetőkért, papokért, szerzetesekért, idősekért, betegekért, családokért, gyermekekért) imádkoznak.
Az imaszövetség jelentőségével kapcsolatban Nyúl Viktor, az egyházmegye pasztorális irodájának vezetője, augusztus 1-jétől az egyházmegye pasztorális helynöke elmondta: Nagyon fontos, hogy mi keresztények különösen is imában legyünk együtt. Egymásért imádkozni, közbenjárni, könyörögni közösen nagyon fontos. Jézus Krisztus is azt mondta Máté evangéliumában, hogy „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Illetve egy másik helyen azt mondja: „Kérjetek és kaptok (…)” (Mt 7,7) A közös imának nagy ereje van.
Az imaszövetség tagjai csatlakozásukkal egy éves időtartamra tesznek vállalásokat, a tagságot egy év után lehetőség van meghosszabbítani. Angyal Lászlóné, aki az imaszövetség megalakulása óta az általános tagozat tagja az elmúlt időszak tapasztalatairól így számolt be: Változás az életemben, hogy imádkozom a napi felajánlásokért rendszeresen. Ugyanakkor még egy pluszt adott számomra, hiszen erősödött a Szűzanya iránti tiszteletem, szeretetem. Több zarándoklaton veszek részt, amelyek Mária- kegyhelyekhez kapcsolódnak, erősítve az odafigyelést. Majd hozzátette: Naponta imádkozni a megadott szándékokra egy komoly megerősítés, nagyon fontos összetartó ima a Szűzanya felé. Ha minél többen imádkozunk ugyanarra a szándékra, akkor nagyobb eséllyel ér célba. Egy fontos megerősítés lehet mindenki számára.
Brand Petra, az imaszövetség ifjúsági tagozatának tagja kérdésünkre, hogy tapasztal-e változást az életében az imaszövetséghez való csatlakozása óta, elmondta: Fiatal felnőttként mindig változik valami az életemben, de van egy, amit kifejezetten az imaszövetséghez tudok kötni. A csatlakozásom előtti téli vizsgaidőszak nagyon kikezdte a hitemet, megviselte az Istenkapcsolatomat. A következő vizsgaidőszak elején csatlakoztam a szövetséghez és lelkileg sokkal erősebb lettem, sikerült megmaradnom a hitben, ebben a nehéz időszakban is.
A fiatal egyetemista elmondta azt is, miért javasolná az ismerőseinek, hogy csatlakozzanak az imaszövetséghez: Én az Imaszövetséget egy névtelen, rendezett hálózatnak képzeltem, olyannak, mint magát a szövetet, ahol nem az számít, kik vannak benne, hanem a közös szándék és a sok szál együtt alkotja az egészet. Jó ehhez a névtelen hálózathoz kapcsolódni, rendszert visz az életünkbe és nem fordulhat elő egy hosszú és fárasztó nap után, hogy nem tudom kiért, miért imádkozzam ma.
Udvardy György megyéspüspök június végén, Szent Péter és Pál apostolok főünnepén arra kérte az imaszövetség tagjait, hogy az előttünk álló időben különös figyelemmel imádkozzanak az új papi és szerzetesi hivatásokért.
Az általunk megkérdezett két tag egyet értett abban, hogy rendkívül fontos a támogatás a hívek részéről: Az Egyházmegyénkben sajnos kevés pap van, ezáltal egy papnak sokfelé kell mennie, sokféle feladatot kell ellátni, a túlterheltség miatt is szükségük van a támogatásra imádságban. A papoknak a szolgálatuk végzésénél fontos: türelemmel forduljanak a gyermekekhez, akik az oltár körül szolgálnak, hogy kedvet kapjanak a papi hivatáshoz. A türelem mellett szükség van egy kis humorra is a hívek felé, de a gyermekek felé különösen is, ahogy XXIII. János pápa reggeli imájában is kitért - „éljen bennem egy szikrányi humor”. Jó lenne, ha minél több ministráns gyermek kapna kedvet a papi hivatáshoz. Ezért is szükséges a közös ima. Lényeges az újonnan felszenteltekért is az imádság, hogy mindig szívvel – lélekkel tudják végezni munkájukat és szent hivatásukban megmaradjanak, erre az imaszándékra a június végi erdélyi zarándokutunkon is különösen nagy figyelmet fordítottunk – fogalmazott Angyal Lászlóné.
