Nyúl Viktor pasztorális helynők gondolatai a szentírásolvasásról és a szentségimádásról.
Udvardy György pécsi megyéspüspök főpásztori felelősségétől indíttatva 2017. Húsvétvasárnapjával megalakította a Boldogasszony Imaszövetséget, melynek elsődleges célja a Pécsi Egyházmegye evangéliumi küldetésének támogatása, hogy a Gyűdi Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával megerősítve egyre többen hordozzák közös ügyeinket imádságaikban.
A főpásztor minden hónap első szombatján szentmisét mutat be az Imaszövetség tagjaiért. Az imaszövetség tagja lehet bármely krisztushívő, aki egyéves időtartamra (húsvéttól húsvétig) vállalja a következőket: naponta imádkozik az egyházmegyéért és a főpásztor, valamint a tagok szándékára; hetente legalább negyedórányi szentségimádást vagy szentírásolvasást végez; havonta legalább egy alkalommal önkéntes lemondást vagy böjtöt vállal; lehetősége szerint részt vesz az egyházmegye egyik gyalogos zarándoklatán (Máriagyűd, Báta), vagy az ekkor bemutatott ünnepi szentmisén; keresi a rendszeres szolgálat lehetőségét saját plébániáján.
Az imaszövetség általános, ifjúsági, és papi tagozattal rendelkezik. Jelentkezni online felületen, illetve a plébániákra eljuttatott jelentkezési lap postán történő beküldésével lehetséges.
A Szentírásolvasásról és a szentségimádásról
Jézus Krisztussal, az élő Isten Fiával sokféleképpen találkozhatunk, de kitüntetett módon a Szentírásolvasásban és a szentségimádásban. Amikor olvassuk a Bibliát, akkor Isten írásba foglalt szavát olvassuk. A szó mögött ott van az élő személy, akinek a hangját halljuk. „Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust.” - fogalmaz Szent Jeromos (PL 24:17). Vagyis minél többet tanulmányozva, olvasva és imádkozva az Isten szavát, annál jobban megismerjük, és megszeretjük őt. Mélyül vele a kapcsolatunk. Tehát a Biblia olvasása a szeretet dolga, hiszen maga Jézus mondja: „aki szeret engem, megtartja tanításomat.” (Jn 14,23) Azért olvasom, mert szeretem az Urat.
A szentségimádásban az ostya színében valóságosan jelenlévő Jézus Krisztust imádjuk. A hitünk szemével nem egy jelképet, hanem Isten Fiát szemléljük, aki szeretetével átformál bennünket: „Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni.” (Zsolt 34,6) A szentségimádás tehát a legbensőségesebb találkozási mód Jézus és mi közöttünk, amely során a tanítvány a Mesterével együtt van, figyel rá, tanul tőle, beszélget vele. Ez előíze már a mennyországban teljesen megvalósuló boldogító színelátásnak, amikor színről színre látjuk majd meg az Úr Jézust (vö. Jel 22,3-5). Azért végzem tehát a szentségimádást, mert együtt akarok lenni az Úrral, aki jó és szeret.
Nyúl Viktor
Fotó: Loósz Róbert
