250 évvel ezelőtt szentelték fel a zombai katolikus templomot. A templom védőszentjének, Szent István királynak az ünnepén püspöki szentmisét és búcsút tartottak. A szentmisét Udvardy György pécsi megyéspüspök mutatta be.
A főpásztor homíliájában így fogalmazott:
„Emlékezünk Szent Istvánra, aki sziklára építette saját életét és népének sorsát. Sziklára épített egyéni sorsot és jövőt, sziklára építette egy nép sorsát és jövőjét. Szent királyunk élettörténetéből egyértelműen kiderül, hogy döntése Jézus Krisztus mellett nem politikai meggyőződésből, nem bármiféle szűkös érdekből történt. Nem is úgy gondolta, hogy azért kell kereszténnyé lennie neki és népének, hogy a kialakult környezetben népe ideig-óráig élni tudjon. Döntése abból a legszemélyesebb, legbensőbb meggyőződésből forrásozott, hogy Krisztusban van az igazság, benne látjuk jól az Istent, az embert, a jövőt, mindazt, amik vagyunk."
Udvardy György a zombai hívekhez szólva hozzátette:
„A mai ünnep bátorítson minket is arra, hogy adjuk oda mindenünket, adjuk át magunkat égi édesanyánknak. Nem méricskélve, nem valamit magamból, hanem egész lényemet, családomat, küzdelmeimet, örömeimet. A Boldogságos Szűz elfogadja, oltalmaz bennünket és mindig fiára irányítja a figyelmünket: tegyétek, amit Ő mond! Az egyház tanítása figyelmeztet bennünket, hogy miközben ünnepeljük a kőből épült templomot, valójában a lélek templomát ünnepeljük."
Az ünnep szentmisén részt vettek a templomépítő Dőry-család leszármazottai is, köztük a zombai születésű Molnár Péter, akit tavaly szenteltek pappá, jelenleg káplánként szolgál Dombóváron.
A zombai templom védőszentje Szent István, aki Szűz Mária kezébe tette le a magyarok sorsát, jövőjét.
Németh Antal zombai plébános elmondta:
„A templom mindig fontos központ volt. Karácsonykor, húsvétkor, búcsúkor vagy elsőáldozás, bérmálás alkalmával ma is mindig megtelik. A jubileum alkalmából megnyitott kiállításunk is jól mutatja, hogy itt nemzedékek sokasága számára volt legfőbb érték a hit. Nagyszülők hozták el régi imakönyveiket, szobrokat, a hithez való ragaszkodás tárgyi emlékeit. Bízunk benne, hogy a nagyszülők példája ma is hatékony lehet."
