Nemzetközi kongresszusnak adott otthont a pécsi püspökség május 18. és 22. között. Európa tizennégy különböző országából érkeztek a felnőtt megtérők egyházba történő beavatásával foglalkozó szakemberek, hogy az ötnapos rendezvény keretében megfogalmazzák tapasztalataikat és a katekumenátus új lehetőségeit.
Háromévente rendezik meg az Eurocat kongresszust, amelynek története 1968-ig nyúlik vissza. A kezdetben öt nyugat-európai ország részvételével zajló eseményhez az évek során egyre több európai állam csatlakozott. 2017-ben az együttműködés történetében első alkalommal szervezte közép-kelet-európai ország a kongresszust, valamint – szintén újdonságként – idén az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) is képviseltette magát Michel Remery főtitkárhelyettes személyében. Udvardy György pécsi megyéspüspök meghívására május 19-én csatlakozott a résztvevőkhöz Đuro Hranić diakovár-eszéki érsek.
A Katekumenátus a kultúrák találkozásában című ötnapos kongresszus gerincét négy előadás adta, amelyek a megtérő felnőttek egyházba történő beavatását különböző szempontokból vizsgálták: megjelentek a katekumenátus görög katolikus sajátosságai, az ökumenikus kontextus, a megtérés pszichológiai vetülete valamint a történeti-ikonográfiai nézőpont. A résztvevők az előadásokon hallottakat irányított kérdések segítségével kis létszámú csoportokban dolgozták fel. A csoportmunka eredményéről plenáris ülésen számoltak be, ahol lehetőség volt az előadónak szóló kérdések feltevésére is. A kongresszus öt napja alatt kulturális programokon, liturgikus eseményeken és műhelymunkában is részt vettek a különböző európai országok képviselői.
A május 22-i kongresszusértékelő beszédében Walter Krieger az Eurocat titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az Eurocat nemcsak háromévente megrendezett tapasztalatcsere, hanem egy network is. A résztvevők folyamatosan kapcsolatban vannak és segítik egymást a mindennapi gyakorlatban felmerülő problémák megoldásában, hiszen – jóllehet az egyes országokban egymástól eltérő környezetben dolgoznak – egyazon teológiai kérdések ugyanolyan gyakorlati problémákhoz vezetnek. Udvardy György megyéspüspök záró gondolatként a krisztusi antropológiára irányította a figyelmet, amely nem az ideális embert állítja középpontba, hanem a teremtett, bűnbeesett, de megváltott embert. A katekumenátus annak az új embernek a születését segíti elő, aki a megváltásban fedezi fel új identitását, a megváltozott látásmód, megújult döntései pedig olyan szolgálatra vezetik őt, amelynek célja a másik ember üdvössége. A megyéspüspök utalt a kongresszuson több alkalommal felszínre kerülő kérdés fontosságára is: a katekumenátus egyik nagy feladata, hogy az egyéni megtéréstől a közösséghez való csatlakozásig vezető úton kísérje végig sikerrel a megtérő felnőtteket.
A pécsi főpásztor és Walter Krieger gondolataihoz kapcsolódóan a résztvevők közül többen a személyes kapcsolatok, a valódi párbeszéd fontosságát hangsúlyozták, hiszen így valósítható meg a katekumenátus végső célja: elvezetni az embereket Istenhez, hogy egy boldogabb és teljesebb életet élhessenek.
Fotó: Loósz Róbert
