Balázs, a III. századi örményországi püspök orvosból lett a lelkek gyógyítója. Jó pásztorként állt a krisztuskövető nép élén, s a szeretet áldozataként eljutott a vértanúság magaslatára.
Egyházüldözés volt. A város pogány elöljárója a püspököt is elfogatta, és megpróbálta hitében megtörni. Ő azonban továbbra is hűséges maradt, és bátorította fogságba vetett híveit. Szorongattatott helyzetében is sok jót tudott tenni: ekkor mentett meg imádságával és áldásával egy gyermeket a fulladásos haláltól. Aki megtapasztalja, miként szereti Isten az embert egy embertársa által, s ezt még a gonosz körülmények sem akadályozhatják, az megszólítva érzi magát a krisztuskövetésre.
A szabad akaratú gonoszság azonban ebben a térben és időben látványosan törhet utat magának. Ezért kimondták Balázs püspök felett a halálos ítéletet: vízbe kell fojtani. Balázs megáldotta a tavat, és elindult a víz tetején, a katonák utána iramodtak – s miként annak idején a Mózest üldöző egyiptomiak – mind a vízbe fúltak, Balázs kivételével.
Szent Balázs püspök ünnepén ma is az ő segítségéért esedezik a keresztény világ: a torokbajban és minden más bajban legyen oltalmazónk! Kérjük, esdje ki nekünk, hogy minden tevékenységünkben hűségesek legyünk, küzdelmünkben rendíthetetlenül bátrak, hogy életünk egészét az állhatatosság koronázza. Szent Balázs arra tanít minket, hogy az igazságot lehet üldözni, de életével fizet az, aki azt üldözi. Babits Mihály – torokszorító félelme ellenére – azt is megtanulta példájából, hogy „talán nem is olyan nagy dolog a halál”.
Garadnay Balázs
