A világegyház május 14-én ünnepli Szent Mátyás apostolt, de a magyar katolikusok a szent 11. századtól ismert emléknapján, február 24-én emlékeznek meg róla.
Mátyás Jézus kereszthalála után foglalta el a tizenkét apostol között Júdás megüresedett helyét. Az Apostolok cselekedeteiből tudjuk, hogy Júdás halála után Péter gyűlést tartott Jézus követőinek, hogy az áruló helyére új apostolt válasszanak. Két jelöltet állítottak, Mátyást és Barnabást. Imádkoztak és végül sorsot vetettek: Júdás helyét az apostolok között Mátyás vette át. Ezt követően életéről és működéséről keveset tudunk, az apokrif irodalom, elsősorban az András és Mátyás cselekedetei című irat szolgál információval, amely szerint Mátyás az „emberevők” országában kezdett téríteni, majd a kannibálok fogságába esett. Megvakították, de csodálatos módon meggyógyult, András kiszabadította, de végül lefejezték. Más források szerint Palesztinában vagy Etiópiában szenvedett vértanúhalált, ahol a mózesi törvények ellenségeként halálra kövezték. Rómában a 11. századtól február 24-én tartották emléknapját. Ez a dátum minden évben a böjti időre esik, ezért 1969-ben áthelyezték május 14-re, de a magyar katolikus egyház továbbra is februárban ünnepli az apostolt.
A Pécsi Székesegyházban ma már nem található Szent Mátyás-ábrázolás, de a középkori dóm faragványai között beazonosítható egy kőtábla, amely az apostolt ábrázolta. Művészettörténeti kutatások bizonyítják, hogy a 12. század derekán kezdődött az épülő székesegyház belső szobrászati díszítése. A Pécsi Egyházmegye élén ekkor Makár püspök (1162 e- 1186) állt, aki először Észak-Itáliából, majd francia területről hívott kőfaragómestereket, hogy elkészítsék a Szent Kereszt-oltárt, valamint bibliai történeteket elbeszélő képsorokkal díszítsék a székesegyházat. Ebből az időből származnak a meglehetősen töredékes kőlapok, amelyeken egykor felirattal kísért apostolábrázolások voltak láthatók. A Szent Kereszt-oltár közvetlen környezetét díszítették a bizánci stílusra emlékeztető tömbszerű szobrászi alakítással és laposan hajtogatott ruharedőkkel faragott figurák. A sorozatból megmaradt kőlapok Mátyás mellett Lukácsot és Simont ábrázolják, és ma a Dóm-kőtárban láthatók a középkori székesegyház többi faragványával együtt. A gyűjtemény a középkori díszítőszobrászat legjelentősebb magyarországi emléke, de európai viszonylatban is páratlannak mondható.
Szerző: Horváth-Baán Anikó
Forrás:
- Katolikus lexikon
- Fedeles Tamás – Sarbak Gábor – Sümegi József (szerk.): A Pécsi Egyházmegye története I. Pécs, 2009.
- Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban in.: Mikó Árpád (szerk.): Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 Budapest, 1994.
