1978-ban hittanos csoportként alakult, majd az évek során közösséggé formálódott Nagyházas Közösség fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte november 17-én.
A lelkinap szentmisével kezdődött a Dzsámiban, majd a Dóm Kőtárban folytatódott Kajtár Edvárd, a Székesegyház plébánosa és Nyúl Viktor pasztorális helynök katekézisével.
Az ünnepi szentmisét is Kajtár Edvárd celebrálta. A prédikációban kiemelte, hogy a Nagyházas Közösség nagyon hasonlít az apostolok cselekedeteinek második fejezetében leírt pünkösd utáni tanítványok közösségére, akik állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, az imádságban és a kenyértörésben.
„Az egész 40 évetek arról szólt, – és Bíró püspök úrnak nagyon nagy érdemei vannak ebben – hogy az Egyház fényképe legyetek, hogy olyan egyház legyetek, amilyet Jézus maga is akart.” –fejtette ki a szentmise szónoka.
Borbás Géza, aki 1992-től a közösség felelőse, elmondta: „óriási öröm számunkra, hogy most itt lehetünk, hiszen akkor, amikor mi ezt elkezdtük, olyan korúak voltunk, mint most a gyerekeink, vagy még fiatalabbak. Most szembesülök azzal, hogy tulajdonképpen már egy fél emberöltőt töltöttünk el ebben a közösségben, ami nem semmi. Ez persze sok örömmel és nagyon sok áldozattal járt, de több volt az öröm és a hála, hogy így együtt maradhattunk.”
Serény Géza és felesége, Benczenleitner Éva, akik a közösség alapítása után néhány hónappal csatlakoztak, arról számoltak be, hogy közösségben mindenképpen könnyebb megélni a hitet, az Egyház tanítását. A férj kiemelte: „A csatlakozás a közösséghez a valahova tartozás igényéből fakadt, és megerősített bennünket a hitünkben.” A feleség úgy szavai szerint a közösség segít a hitbeli fejlődésben, és abban is, hogy az életben mindenkihez szeretettel tudjanak viszonyulni.
Lantosné Imre Mária a közösség másik tagja felelevenítette egy fiatalházas-kori emlékét, amikor a harmadik gyermeke születésekor megbetegedett és hosszú időre kórházba került. Akkor a Nagyházas Közösség tagjai felváltva segítették a két nagyobb gyerekkel és egy csecsemővel otthon maradt férjét. Még a költözésbe is besegítettek. „Mindig olyan dolgokban lehetett részem, ami magáért beszélt és nem kellett hozzá magyarázat. Bíró Lászlónak a szeretete és a szervező készsége, a lelki kisugárzása határtalan nagy ajándékot jelentett nemcsak a mi számunkra, hanem a közösség számára is.” –tette hozzá a megosztáshoz.
A Nagyházas Közösséget 1978-ban Bíró László püspök alapította, aki akkor káplánként szolgált a pécsi székesegyházban. Szükségét és idejét látta annak, hogy összegyűjtse maga köré azokat az embereket, akik hívők, vallásosak voltak. Szerette volna, hogy az emberekben jelentkező igény és készség bennük tovább fejlődjön, ezért a Székesegyház hittantermében 40-60 embernek tartott közösségi alkalmakat, hittant. Mindezt a kommunizmus ideje alatt.
A sok érdeklődőre való tekintettel a nagy közösséget Bíró László két csoportra osztotta Kis- és Nagyházas közösségre. A Nagyházas a befogadó közösségnek bizonyult, amely a hitélettel, a gyakorlati katolicizmussal foglalkozott. A csoport egyik gyümölcse, hogy több közösségvezető került ki tagjai közül, akik aztán más úton indultak el és hoztak létre további közösségeket, mint például a neokatekumenekét, de a közösségből erednek A Házas Hétvége mozgalom pécsi gyökerei is.
