Húsvétvasárnap reggelén az egyház hitével találkozunk a szentírási szövegekben, hiszen azt látjuk, hogy hogyan értelmezik az első keresztények Jézus személyét, saját életüket. Kiderül, hogy hogyan látnak, gondolkodnak, cselekednek a Jézus Krisztussal való találkozás után. – magyarázta Udvardy György pécsi megyéspüspök a húsvétvasárnapi eseményeket, a 9.30 órakor bemutatott szentmisén.
A találkozás fontossága
„Az események nem elegendőek ahhoz, hogy könnyen hitre lobbanjon a tanítványok, asszonyok szíve. Szükség van a találkozásra. Szükség van a Föltámadottal való találkozásra. Szükség van az azokkal való találkozásra, akik látták őt és tanúskodnak róla hitelesen.” –mondta.
„A Föltámadottal való találkozásban minden új értelmet kap. Azonnal megvilágosodik az írások tartalma, azonnal megvilágosodik életük értelme, azonnal értelmet nyernek a jövendölések, az írások. Azonnal értelmet nyer saját életük. János hitt, Péter kősziklává lett a teremtő szó által, az emmauszi tanítványok fölismerik a kenyértörésben és lángol a szívük. Tanúként mennek vissza, hirdetik: találkoztunk vele, él.”
Az emmauszi tanítványok és a mai szentmisén részt vevő hívek
A főpásztor a Jézussal való beszélgetéseket is bemutatta „Jézus melléjük szegődik, megkérdezi: Hogy vagytok? Mi van a szívedben? Minek örülsz? Milyen félelmeid vannak? Mi az, amit eltemettél régen magadban? Hol veszítetted el a reményedet? Mi foglalkoztat egyáltalán? Melléjük szegődik, majd kifejti az írásokat.”- hangsúlyozta a Feltámadottal való találkozás kapcsán.
Párhuzamról beszélt Udvardy megyéspüspök. Az emmauszi tanítványok történetének a leírása az ősegyház tapasztalatát fogalmazza meg, és a szentmisénket írja le.
„Ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi hitünk és az igehirdetésünk. Azonban ha meghalt és föltámadt, vele együtt mi is eltemetkezünk a halálba, de élni fogunk. Remény gyullad a szívünkben, örülünk annak, hogy Jézus kifejti az írásokat, értelmezi és örömmel veszünk rész a kenyértörésben, fölismerjük a kimondott szóban, a törő gesztusban Jézusnak a gesztusait.” –emlékeztetve ezzel a szentmisében ma is ünnepelt eucharisztia liturgiájára.
A találkozás nyoma miatt nem tekinthető meg nem történtté
A Jézus Krisztussal való találkozás erősíti a hitünket, lángra lobbantja a szívünket. Mi is tanúivá válunk Jézus Krisztus feltámadásának. – emelte ki. „Találkozás ez, találkozás, amiben most vagyunk. A legszentebb, a legigazabb, a legteljesebb. A Föltámadottal való találkozás nem tehető meg nem történtté, akkor, amikor életemben tudatosan döntök Krisztus mellett a szentség erejénél fogva. A keresztségemnél fogva. Ettől fogva ez a találkozást nem lehet meg nem történt találkozás. Nem tekinthetek Krisztusra úgy, mint akit nem ismerek. Nem tekinthetek úgy a tanítására, mint amit nem hallottam. Nem tekinthetek úgy az ő feltámadására, mintha nem történt volna meg és reménytelenül élnék. A találkozás meg nem történtté nem tehető.”
A találkozás átváltoztat, kiteljesít
Péternek, abban a pillanatban, amikor látta az üres sírt és hallotta a történteket, minden átrendeződött az életében. A múltja, a munkája, a három év, a küzdelem, a messiásvárás, minden átrendeződött. De Péter értelmének, lelkének átrendeződésében az egész világegyetem átrendeződése és új értelme jelenik meg. „Átváltoztató ez a találkozás. Ez ránk is érvényes, akik bizonytalankodunk, akik ismerjük életünknek a legfontosabb eseményeit, de azt mondjuk, zavart keltő események. Nem is tudom, mit kezdjek vele, mi is lesz velünk. Ebben a találkozásban átváltozunk: értelmet, erőt, bátorságot nyerünk, új célok után vagyunk készek feszülni.”
Az igazi valóság
A püspök két valóságról beszélt. A reménytelenség, a széthúzás, az ellenségeskedés nem a keresztény ember valósága. A remény, az egymásért való felelősségvállalás, a megújulás sokkal inkább. „A krisztusi erény a Krisztushoz való tartozásunknak a jele. Erre buzdít, bátorít bennünket, hogy ebben a realitásban éljünk. Van örök élet, és ez az élet teljes. Ez az élet már most meghatározza ezeket a cselekedeteinket. Már most azokat a cselekedeteket tehetjük, amelyek a föltámadott lét jellemzői. Hiszen vele együtt életre keltünk. Nincs miért várjunk, nincs okunk várakozni. Nincs elegendő indokunk hezitálni. Találkoztunk vele és ez bizonyosság.”
A Krisztussal való találkozás saját képére és hasonlatosságára formál át, megújít. –tette hozzá a püspök. „Amikor köszöntjük egymást: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Akkor ezzel azt is mondjuk, hogy bízom benned, látom benned az istenképűséget, látom benned, hogy Krisztushoz tartozol és tudom, hogy te is elfogadod ezt tőlem. Ez alkot belőlünk, közöttünk új testvériséget, mégpedig az örömben. Ez alkotja meg közöttünk a békét, Jézusnak a békéjét.”
Az Eucharisztiában Jézussal találkozunk
A szentmisén ma is találkozunk a Feltámadottal, hiszen az írások szerint, a tanítása szerint cselekszünk. „Jézus kifejti az írásokat, lángol a szívük, megtöri a kenyeret és fölismerik Jézust. Ez történik velünk most. Lehet, hogy kétségeink vannak, lehet, hogy nem nagyon tudjuk, hogyan kell ezt tenni, de az Eucharisztiában erőt nyerünk ahhoz, hogy Krisztus Teste és Vére által, az ő lelkének erejében a találkozás örömében tudjunk élni.”
Homíliája végén a Pécsi Egyházmegye főpásztora azt kívánta a híveknek, hogy a húsvét öröme legyen mindennapi tapasztalat.
Fotó: Loósz Róbert
További képek az eseményről itt.
