Salkaházi Sára 1899. május 11-én született Kassán abban a korba, mikor Magyarországon a nők számára csak a családanyai szerep elfogadott, képzésükre sokáig nem is volt lehetőség, majd az első világháború alatt diáklányként megéli a vesztes háború utáni szegénységet és elégedetlenséget.
Fiatal korától lelkesedett az írás iránt, novellákat, újság cikkeket írt, melyekben a társadalmi különbségekre nagy szociális érzékenységgel válaszolt. A közéletében is élénken részt vett, a nőket érintő szervezőmunkájával.
Salkaházi Sára úttörő, lelkes, független életében a hivatásért való harc tíz évig tartott. Rövid ideig tartó eljegyzése felbontásakor érintette meg a szerzetesség gondolata, mely lassan érlelődött szívében. 1927-ben ismerkedett meg a Szociális Testvérekkel, akik a szerzetesi eszményt modern formában próbálták követni. A felvételi beszélgetésen cigarettázva jelent meg. Ezzel, valamint külsejével, vidám, tréfálkozó természetével, szándékai komolytalanságáról győzte meg a nővéreket, akik így nem vették be maguk közé.
Sára belátta, hogy változnia kell, s leszokott a dohányzásról és az újságírói élet kínálta „szabadságról”, hogy az Istennek adott lélek belső szabadságának új távlatokat nyitó útjára léphessen. Még nem volt harminc esztendős, amikor a rendbe belépve, független életét feladta azért, hogy a szegényeknek és a munkásoknak szentelhesse magát. Eleinte a felvidék területein szervezte, majd irányította a Karitász munkáját, gyermekkonyhára felügyelt, hitoktatást tartott, folyóiratot szerkesztett, családokat látogatott, előadásokat tartott katolikus lányoknak és asszonyoknak.
1937-ben Budapestre költözött. Az önmagát nem kímélő, munkavégzés miatt a kimerültség és csalódottság is jellemezte ezt az időszakot. Ekkor célja a Brazil misszióban való részvétel volt, melynek ügyintézése éveken át elhúzódott. Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszuson személyesen is találkozhatott az egyik brazíliai bencés testvérrel, így megerősödött a dél-amerikai ország melletti elhatározásban, ami végül a második világháború szomorú fejleményei miatt lehetetlenné vált. 1940 pünkösdjén örökfogadalmat tett. Jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!” (Íme itt vagyok, engem küldj!)
Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága minden eszközzel küzdött az országot elárasztó nemzetiszocialista eszmék ellen. Ez komoly veszélyekkel járt, amit a testvérek tudatosan vállaltak. Sára testvér írásaival katolikus ideológiai programot adott az elpogányosodott, fasizálódó közszellem ellenében.
1943. szeptember 14-én a következő szavakkal ajánlotta fel életét társaiért:
„…én ma a Társaság és a Testvérek iránti hálából és szeretetből felajánlom magam (..) fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek – különösen az öregek, betegek, és gyengék életéért és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket és kíméld meg őket a megkínoztatástól, fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől: Irántad, az Egyház, a hivatás és a Társaság iránt.”
A német megszállás idején a szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. Ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük mintegy százan személy szerint Sára testvérnek. A Társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal ellátott bújtatottakkal. 1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt őrizetbe vettek. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat – mezítelenre vetkőztetve – a jeges Dunába lőtték a Szabadság híd lábánál. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt és keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, életáldozata betejesedett. Az antifasiszta és zsidómentő akciókban kockázatokat vállaló Szociális Testvérek közül senkinek nem történt bántódása, egyetlen testvér sem vesztette életét.
Salkaházi Sára boldoggá avatási szentmiséjére 2006. szeptember 17-én került sor. Emléknapja: május 11.
Mindenható, örök Istenünk! Boldog Salkaházi Sára érdemeiért és közbenjárására, a ma zajló Egyházmegyei Gyalogos Zarándoklaton tett felajánlásainkat elfogadva, hallgasd meg kéréseinket. Ámen!
Jakab Krisztina
Forrás:
