49 szerzetesnővér földi maradványait helyezték örök nyugalomra

2020.01.08.

A Pécsi Egyházmegye és a Pécs-Székesegyházi Plébánia által, január 8-án 49 szerzetesnővér újratemetésére került sor a Belvárosi templomban.

Január 8-án, szerdán a 11.00 órakor kezdődő püspöki szentmise során 49 szerzetesnővér földi maradványait helyezték örök nyugalomra a Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom altemplomában, mivel egykori nyugvóhelyük felszámolásra került. A szertartást Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök vezette. A szentmisén jelen voltak a kommunizmus utolsó évében elhunyt nővérek szerzetestestvérei, valamint Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának (MRK) elnöke, Lobmayer M. Judit.

A püspök atya prédikációjában kiemelte az újratemetés fontosságát. „Azokat a szerzetesnővéreket temetjük új helyre, akik haláluk után nem részesültek olyan temetésben, amely kellőképpen kifejezte volna azt a megbecsülést, amely megilleti őket. Így eljött az alkalom, hogy bizonyos értelemben ezt bepótoljuk” – kezdte homíliáját Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök. „Szeretném kiemelni, hogy az elődeink, akiknek a nyomában járunk, az élő Isten tanúi voltak. Életük példa számunkra, hiszen egyformán hivatásunkkal szolgáljuk az Urat. Ezért járjuk végig magunk is a saját utunkat, ami egyszerre hasonló és más az elhunyt szerzetesnővérek útjához. Más, mert különbözőek a történelmi helyzeteink, a körülményeink, azok az emberek, akik körülvesznek bennünket, de hasonló a kihívásokkal való szembenézésben, mert ugyanúgy nap mint nap meg kell vívnunk a jó harcát. Éppen ezért a nővérek élete bátorítást jelent számunkra. A Bölcsesség könyvéből elhangzott olvasmány (Bölcs 3,1-9) az igaz emberről szól, akit a világ nem ért meg, és aki igaz forrásként tekint Istenre, az élő Istenre, aki minden körülmények között a szeretetével veszi körül a benne bízó gyermekeit. Ebből a mély hitből remény fakad.”

^„1Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. ²Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, ³elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. ⁴Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. ⁵Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. ⁶Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul. ⁷Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik. ⁸Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre. ⁹Akik benne bíztak, akkor majd megismerik az igazságot, és akik hűek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottjainak osztályrészük.” (Bölcs 3,1-9)

A szentmisét követően felszólalt Lobmayer M. Judit, a MRK elnöke, aki ily módon is kifejezte háláját az egyházmegyének, hogy lehetőséget adott az újratemetésre. Külön kiemelte Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó támogatását, amely nélkül nem jöhetett volna létre azon szerzetesnővérek újratemetése, akik egykor a rendek feloszlatását követően a Pécsi Püspökség épületében találtak menedéket. Végül Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, jelenlévő paptestvéreivel a Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom altemplomába a temetési szertartás által örök nyugalomra helyezte a Pécsi Egyházmegyéhez kötődő 49 szerzetesnővér földi maradványait.