Nagyböjt negyedik hetének péntekén, reggel 7.00 órakor Molnár Erik káplán mutatott be szentmisét a Pécsi Székesegyházban, amely visszanézhető az alábbi cikkben.
A kialakult járványhelyzet nehézségeire reflektálva Molnár atya prédikációjában hangsúlyozta, hogy bár nehéz időszakba lépett ez emberiség, nem szabad felhagynunk a remény keresésével. „Maradj otthon, hirdetik mindenhol, hiszen ezzel lelassíthatjuk a vírus terjedését, ezért aki teheti, nem mozdul ki, és ennek vannak jó-, illetve nehéz oldalai. Így el tudunk végezni olyan dolgokat, amelyekkel eddig nem törődtünk, amelyeket eddig háttérbe szorítottunk, van időnk embertársainkra, arra hogy felhívjuk őket, együtt tudnak lenni a családok és nem utolsó sorban van időnk, le tudunk ülni, elcsendesedni, együtt lenni az Atyával. Ugyanakkor a bezártság, a sok együttlét, a hosszas sorban állások próbára teszik a türelmünket” – mondta a káplán, majd hozzátette, sokszor ezek miatt gyötrelmek keletkeznek az életünkben és rávilágítanak a korlátainkra.
„Türelmetlen ember, aki nem tudja elfogni a korlátait. Ezzel kapcsolatban Ferenc pápa azt mondja: a türelem nem belenyugvás, hanem párbeszéd saját korlátainkkal. Ezáltal tapasztaljuk meg a saját határainkat, nehézségeinket, hibáinkat, gyöngeségeinket, amelyekkel foglalkoznunk kell. Ezért a nehéz helyzetben, megpróbáltatások idején, állhatatosnak és türelmesek kell lennünk, nem szabad panaszkodnunk” – fogalmazott, majd arra emlékeztette a szentmisét online követő híveket, hogy bár szenvedést okoz a jelen állapot, minden ellenére hordoznunk kell a nehézségeinket. „Szent Pál apostol így buzdítja a rómaiakat: a szenvedésből türelem, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység fakad. Ezért én is vállamra szeretném venni szenvedésem súlyát, mert a reménységből tudom, hogy nem egyedül kell vinnem. Jézust akarom követni, társa akarok lenni, aki a kereszthordozásban megmutatta nekünk a türelmet.”
„Fontos, hogy ezekben a nehéz helyzetekben, amikor megtapasztaljuk a korlátainkat, ne legyünk szomorúak, tartsunk ki és a szeretetben türelemmel haladjunk előre, viseljük el a gyötrelmeket, egymást. Assisi Szent Ferenccel együtt kérjük Istentől a segítséget és imádkozzuk vele: Uram adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni” – zárta homíliáját az atya.
Végül a lelki áldozásra biztatva a híveket, akik a képernyő másik oldaláról követték a szentmisét a következő imádságot mondta:
Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Mindennél jobban szeretlek és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak.
Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, jöjj, legalább lelki módon, a szívembe!
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled!
Jn7,1-2.10.25-30
Jézus ezután bejárta Galileát. Júdeába nem akart menni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. De azután, hogy testvérei fölmentek az ünnepre, ő maga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem titokban.
A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték: „Ugye, ez az, akit halálra keresnek? S mégis teljesen nyíltan beszél, s nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg róla az elöljárók, hogy ő a Messiás? Róla tudjuk, honnét származik, a Messiásról azonban, ha eljön, senki sem fogja tudni, honnan való.” Jézus a templomban tanítva ezt felelte rá: „Igen, ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem, mert tőle vagyok és ő küldött.” Erre el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.
