Nagyböjt ötödik vasárnapján Dr. Kajtár Edvárd plébános mutatott be szentmisét a Pécs Székesegyházban, amelyhez otthonaikból több százan csatlakoztak.
„Nagyböjt ötödik vasárnapja van, régi elnevezéssel feketevasárnap, ami arra utal, hogy ezen a napon szokás lefedni a feszületet egy fekete lepellel, ezzel jelezve, hogy egyre közelebb vagyunk a nagyhéthez” – mondta a szentmise kezdetekor Edvárd atya.
Homíliája elején a plébánosa hangsúlyozta, a mai evangélium (Jn 11,1-45) megerősít minket abban, hogy fogjuk meg Jézus kezét, mert megbízhatunk benne, majd kitért a csodatételek három legfőbb okára. „Krisztus három célból tesz csodát. Egyrészt azért, mert így Isten valóságára utal, hiszen olyan dolgokat tesz, amire csak Isten képes, ezáltal kinyilatkoztatja magát. Másrészt a hit felkeltése miatt teszi, azért, hogy a csodatételek tanúi eljussanak a hitre és befogadják Isten Fiát, legyenek az Ő követői. Harmadrészben pedig azért, hogy segítsen a szenvedőkön” – hangzott el a prédikáció kezdetekor, ezt követően az atya arra biztatta a szentmisét követő híveket, hogy a szívünkben emeljék tekintetüket Jézusra, szemlélve Őt, aki hitet kínál. „Krisztuskövetésünket vizsgáljuk azáltal, hogy nézzük Jézust, és azt, hogy mire akarja ráirányítani figyelmünket, mit kell meghallanunk.”
Majd a plébános egy általános nehézséget emelt ki, amelyet sokan megtapasztalnak. „Amikor negatív esemény következik be, megvádoljuk Isten: Miért nem tesz valamit? Miért nem avatkozik bele? Olyan nehéz elfogadni, hogy Isten nem akarja felülírni azt, ami meg van teremtve. János evangéliumában (vö. Jn11,23) Mária és Márta is azt kérdezik Jézustól: miért nem volt ott, amikor kellett volna. De Ő nem siet sehova, nem stresszel” – mondta Edvárd atya és szemléltetésképp egy életszerű példával magyarázta Jézus türelmének fontosságát. „Amikor valakivel baleset történik, kijönnek hozzá a mentők és először nyugtatni próbálják, hogy ne pánikoljon, mert sokszor nagyobb baj történik a stressz miatt, mint amekkora valójában van. Ugyanis az ember a pánik hatásra, amikor fél, retteg, elveszíti az ítélőképességét. Jelenleg mind olyan helyzetben vagyunk, amikor megkísérthet, hogy pánikoljunk, és ez rossz, mert elveheti a belső békét” – hangsúlyozta, majd kiemelte, hogy Isten várakozásának célja van.
„Jézus nem enged el minket a legnagyobb nyomorúságban sem” – folytatta homíliáját a plébános. „A böjtölés célja, hogy felébredjünk a valóságra, Isten valóságra, mert minden más egy film. Így felmerül a kérdés: Kinek az életét élem? Milyen valóságot élek? De a valóság Jézus Krisztusban van, erre kell felébrednünk! Isten meghallgatja a panaszainkat, a dühünket, viszont tisztelettel, szeretettel kell ezeket imába foglalnunk, és fontos, hogy ne álljon meg itt a dialógus. Továbbra is szemléljük Őt, aki osztozik az ember fájdalmában.” János evangéliuma (vö. Jn11,33) kijelenti, hogy Jézus sírva fakad, megrendül, ez az osztozó jelenlét a szeretetnek a megnyilvánulása.
Végül Edvárd atya Loyolai Szent Ignác szavaival zárta nagyböjt ötödik vasárnapján, feketevasárnapon a homíliáját:
„Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna és cselekedj úgy, mintha minden rajtad múlna."
A Pécsi Egyházmegye nagyböjt ötödik hetében is változatlanul biztosít élő szentmise közvetítéseket minden köznapon reggel 7.00 órakor. Kövessenek minket a pecsiegyhazmegye.hu/szentmise weboldalon, Facebook-on vagy YouTube-on.
Jn 11,1-45
1Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. 2Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 3A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” 4Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” 5Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. 6Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, 7s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!” 8„Mester – felelték a tanítványok –, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?” 9Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. 10Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” 11Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” 12„Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” – felelték a tanítványok. 13Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. 14Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. 15Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!” 16Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!” 17Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. 18Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. 19Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. 20Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. 21„Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. 22De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” 23Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” 24„Tudom, hogy feltámad – mondta Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” 25Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. 26Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” 27„Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” 28E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” 29Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. 30Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. 31Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. 32Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” 33Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. 34„Hova tettétek?” – kérdezte megindultan. „Gyere, Uram – felelték –, és nézd meg!” 35Jézus könnyekre fakadt. 36Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” 37Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?” 38Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. 39„Hengerítsétek el a követ!” – szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” 40Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” 41Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” 43E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” 44S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.” 45A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.
