Húsvét negyedik hetének hétfőjén, Szent Flórián vértanú emléknapján Máger Róbert irodaigazgató-helyettes atya mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban, amelyet a Pécsi Egyházmegye élőben közvetített.
A reggel 7.00 órakor bemutatott szentmise kezdetekor Máger Róbert atya hangsúlyozta, ma Szent Flórán vártanúra emlékezünk, aki a IV. század elején, az akkori Római Birodalom területén, a mai Felső-Ausztria területén szenvedett vértanúhalált. „A mi vidékünkön nagyon nagy Szent Flórán tisztelete, a XVII. századtól kezdve itt Pécs városában is több helyen találkozunk az ő köztéri szobrával, míg a pécsbányai templomot az ő tiszteletére szentelték. Kérjük az ő közbenjárását a mai napon életünkre, hazánkra, mindnyájukra.”
Majd az irodaigazgató-helyettes atya a homíliában a Jó Pásztor vasárnapján, vagyis a tegnap hallott evangéliumi szakasz folytatásával kapcsolatban a következőt mondta Szent János könyvének tizedik fejezetéről (Jn10,11-18). „Az eredeti görög szövegben lévő »jó« kifejezés nemes, eszményi értelemben vett jót jelent. Nem pusztán azt, hogy valaki jól ért valamihez, hogy egy ügyes pásztorról van szó. Itt többről van szó, az igazán tökéletese pásztorról, akiről halljuk, hogy odaadta életét a juhokért, mert annyira szereti őket (vö. Jn10,11), ellentétben a rossz pásztorokkal, akik a nehézségek láttán elszaladnak” – mondta Máger atya és hozzátette, a jó pásztor az, aki mindvégig kitart, aki kész életét is áldozni a rábízottakért.
„Jézusnak, mint jó pásztornak a képe, aki meghal a juhokért, a legősibb szenvedéstörténet-hagyományhoz tartozik. Az őskeresztény hagyomány hangsúlyozza azt a tényt, hogy Jézus a Mennyi Atya iránti engedelmességből adja oda életét és ezzel visszafordítja az első embernek, Ádámnak az engedetlenségét. Erről a fiúi engedelmességről beszél Szent Pál apostol is a leveliben, de a Zsidókhoz írt levél is megemlíti: »annak ellenére, hogy Ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult.« (vő. Zsid5,8) János evangélista pedig az ő értelmezésében az Atya és Fiú között fennálló szeretetkapcsolatra helyezi, emiatt történik minden. Ezt írja: »azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet.« (vö. 10,17) Továbbá Jézus szuverén szabadságát is hangsúlyozza: »nem veszi el tőlem senki, magam adom oda.« (vö. Jn10,18) Ő teljesen másképp adja oda az életét, ahogy mi meghalunk” – magyarázta az atya. Hiszen mi nem vagyunk teljesen urai önmagunknak, mi nem tudjuk visszavenni az életünket, de Isten Fia szeretetből áldozza életét.
„Krisztusnak a szabad önfeláldozása a Mennyei Atya iránti szeretetből, engedelmességből és az értünk, a mi irányunkba tanúsított szeretetből fakad. Ez vált meg minket a halandóságból, ez biztosítja számunkra az örök életet, hiszen Ő helyettünk lesz igazán és teljesen engedelmes a Mennyei Atyának. Az Úr Jézus megteszi azt, amire mi saját magunk erejéből nem vagyunk képesek. Sőt, nem csak, hogy helyettünk engedelmes, de megváltó áldozata bevon minket abba a bensőséges szeretetkapcsolatba, ami fönnáll az Atya és a Fiú között, amely fönnáll a Szentháromság személyei között” – hangzott el a prédikációban, akárcsak a következő gondolat.
"Ebben a bensőséges kapcsolatba akar minket bevonni Jézus, ennek lehetünk a részesei. Igazi fiakká, igazi Isten gyermekeivé válhatunk.”
„Azt mondja Jézus: »ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát.« (Jn10,14-15) János evangélista a pásztor és a juh kapcsolatát tehát analóg módon Jézus és az Atya közötti kapcsolattal azonosítja. Bizalmi és szeretetteljes kapcsolat ez” – hangsúlyozta Máger atya, aki megjegyezte azt is, hogy János evangéliumának tizenötödik fejezte a barátság képét használja erre a kapcsolatra, amikor Jézus azt mondja: „barátaimnak mondalak benneteket”. (vö. Jn15,15)
Végül az irodaigazgató-helyettes atya kiemelte, Jézusnak ez a barátsága alakít át bennünket, hogy fokról fokra Őhozzá hasonuljunk, hogy mi is engedelmességet tanuljunk, hogy képesek legyünk életünket odaadni, azaz képesek legyünk Istennek elkötelezett életet élni. „A ma ünnepelt Szent Flórián vártanú is erre tanít bennünket hiába volt a római császári sereg tisztje, ő egyedül Istennek akart engedelmeskedni és már a katonaságból való leszerelés után bátran megy keresztény testvéreinek megsegítésére, eközben éri a vértanúhalál, mert nem tagadja meg Jézus barátságát.
Merítsünk erőt az ő példájából és mindennél többre becsüljük Krisztusnak, a jó pásztornak a barátságát, az Atyának való engedelmességet pedig tartsuk mindennél előbbre valónak.”
Jn10,11-18
11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. 12A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. 13A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. 14Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, 15mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. 16De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor. 17Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. 18Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.”
