Húsvét negyedik hetének szerdáján, reggel 7.00 órakor Dr. Csigi Péter, a Jézus Szíve Plébánia káplánja mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
„Képzeljünk magunk elé egy udvart, ahol gyerekek játszanak, egyre nagyobb a lárma, egyre nagyobb a zsibongás közöttük, így az őket felügyelő felnőtt úgy érzi, hogy közbe kell avatkoznia. Figyelmezteti őket, hogy nyugodjanak meg, de a gyerekek nem figyelnek rá. Egyre nagyobb a kiáltozás egyikük elesik, majd amikor vigasztalásért megy, ezt a választ kapja: lám-lám, megvert a Jézuska.” – Ezzel, a sokak számára ismerős eseménysorral kezdte Csigi Péter atya a szerda reggeli prédikációt, majd magyarázatként hozzátette, most, amikor a járvány egyeseknek bezártságot, másoknak küzdelmet jelent, sokan megkérdezik, miért történik mindez, és erre hamar ez a válasz jön: Isten figyelmeztetése.
„Nem helyes, ha úgy tekintünk Istenre, mint a szülőre vagy a felettesre, akinek egyszer csak elege lesz és az asztalra csap. Ha valaki a járványt az Isteni közbeavatkozással magyarázza, vajon mit mond más dolgokra? A Notre-Dame leégéséről, a vörös iszap katasztrófáról, balesetekről? Mindez az Ő közbeavatkozása?” – hangzott el a kérdés. A káplán ezt követően hangsúlyozta, amit gyerekként hallunk „Jézuskáról”, hogy nem hoz ajándékot, ha rosszak vagyunk vagy megbüntet, tovább él bennünk felnőtt korunkban is. „Ez az egyszerű magyarázat sokkal inkább árulkodik rólunk, mint Istenről. Mert büntetést tulajdonítani Istennek, bosszúállást feltételezni Jézusról, egy rossz gondolatnak tűnik.
Ha fellapozzuk az evangéliumot, látjuk, hogy Isten nem küld járványt, nem áll bosszút.”
„Jézus az, aki nem menekül el, aki vállalja a szenvedéseket, aki értünk az életét adja” – hangsúlyozta Csigi atya és a mai evangélium (Jn12,44-50) egyik fontos pillanatára hívta fel a figyelmet. Jézus ezt mondja: aki lát, azt látja, aki küldött engem (vö. Jn12,45). Bár a bennünk kialakult hamis Istenképet sokszor azonosítjuk Jézussal, Ő arra hív ezzel a kijelentéssel, hogy benne lássuk meg az Atyát.
„Amennyiben Krisztus viselkedését szemléljük, megláthatjuk, hogy valójában milyen is az Isten, aki nem azért jött, hogy elpusztítsa a világot, hanem azért jött, hogy életet adjon és üdvözítsen. (vö. Jn12,47) A járványok, a katasztrófák nem Isten akaratából vannak. Ő engedi, hogy ezek megtörténjenek és Ő is elszenvedi azokat”
– mondta, majd kiegészítésképp megemlítette, mindez nem azt jelenti, hogy Isten ne akarna figyelmeztetni, mert akar, viszont inkább arra hív, hogy tanuljunk ezekből a helyzetekből.
Végül a káplán a következő gondolattal zárta a homíliát: „Jézus a szenvedés közben engedelmességet tanult, egyre jobban szerette az Atyát. A járvány, ami sokaknak szenvedést okoz, nem Isten büntetése, de lehet felkiáltó jel számunkra, hogy tanuljunk belőle, mert ezekben a helyzetekben is velünk van. Mi is engedelmességet tanulhatunk a szenvedésben, hogy egyre jobban ragaszkodjunk az Atyához. Ne legyen semmi fontosabb az életünkben, mint az Ő szava, mint az Ő akarata, és hogy egyre jobban tudjuk szeretni Őt.”
Jn12,44-50
44Jézus azonban fennhangon hirdette: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött, 45s aki lát, azt látja, aki küldött. 46Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. 47Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. 48Van annak bírája, aki elvet és nem fogadja el szavaimat: a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon. 49Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. 50S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.”
