Húsvét negyedik hetének csütörtökén, reggel 7.00 órakor Berecz Tibor ifjúsági referens, egyetemi lelkész, iskolalelkész, kisegítő lelkész mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
Berecz Tibor atya a szentmise elején köszöntötte mindazokat, akik online kapcsolódtak az ünnepléséhez, majd így szemléltette a mai elmélkedés központi témáját: „Jézust küldte az Atya, Jézus pedig küldte az apostolokat. Az apostolok küldik a tanítványaikat, a tanítványok küldik a testvéreket. Küldetésünk van! De vajon felismerjük a küldetésünket? Engedelmeskedünk neki? Mire használjuk, hogyan éljük meg?”
„Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte.” (Jn13,16) – Az ifjúsági referens a mai evangélium (Jn13,16-20) ezen sorának megismétlésével kezdte a prédikációt, majd elmondta, ennél a jelentnél az utolsó vacsora eseményeinél vagyunk, amikor Jézus éppen tanít és azt kéri tanítványaitól, hogy ugyanazt tegyék, amit Ő. „Részesei vagyunk mindannyian Jézus küldetésének, és nagyszerű dolog felfedezni, hogy valaki küld minket.”
„Amikor megkérnek, hogy tegyünk meg valamit, akkor átérezzük annak a felelősségét, hogy ránk van bízva egy üzenet, ránk van bízva egy boríték, egy értékes tárgy, esetleg egy bizalmas információ. Ez kiemel minket, annak a személynek a bizalmát élvezzük, aki küld. Emellett felelősséget is jelent, hogy a küldött alázattal és engedelmességgel tartozik a küldő felé” – hangsúlyozta, akárcsak azt, hogy lehetünk kreatívak a küldetésben, mert Isten nem robotokat akar magának nevelni.
Berecz atya elmondta, a küldetés mindig szolgálattal jár együtt. „A szentmise végén mindig azt mondja a pap: »menjetek békével«. De korábban, a második vatikáni zsinat előtt azt mondták: »menjetek, küldetésetek van«. Amikor ma a békét visszük magunkkal, tudatában kell lennünk, hogy nem konfliktuskerülő magatartást viszünk tovább, hanem Krisztus békéjét. Itt kapcsolódunk vissza oda, hogy küldetésünk van.”
„Amikor Jézus felmegy a mennybe, arra hívja a tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot. Tehát az Ő küldetésében nekünk is részünk van. Megnézhetjük, hogy a hétköznapjainkban mi a küldetésünk, mire hív Jézus. Tulajdonképpen mindannyiunkat a szolgálatra hív, az Ő szolgálatára, mert az életünk ebből áll. Ez nagyszerű dolog!"
"Kérjük, hogy felfedezhessük, mekkora ajándék a küldetés, az, hogy nem csupán a levegőben lógunk, hanem Istenhez kapcsolódunk és megvan a hivatásunk, amiből kifolyólag az egyéni küldetésünk is” – hangzott el a homíliában, ahogy a következő hasonlat, miszerint nem postások vagyunk, akik semlegesen átadnak egy üzenetet, hanem a szívünket is bele kell tennünk ebbe, ezért ott van az alázatosság, a kreativitás, a bátorság, a kitartás. Végül az atya egy mondattal zárta a szentbeszédet:
„Küldetésetek van!”
Jn13,16-20
16Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. 17Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. 18Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az Írásnak: »Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem.« 19Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. 20Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”
