Húsvét negyedik hetének péntekén, reggel 7.00 órakor Lápossy Péter iskolalelkész, kisegítő lelkész mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
„Jézus sosem veti a tanítványai szemére az ő bűneiket, nem mondja, hogy milyen bűnösök vagytok. Amit viszont többször is mond nekik, amire most is buzdítva őket, hogy ne aggódjanak, ne nyugtalankodjanak. (vö. Jn14,1) Máskor pedig felsóhajt, miért nem tudnak a tanítványok igazán bízni Istenben” – ezzel a gondolattal kezdte homíliáját Lápossy Péter atya, majd elmondta, ezek a mondatok nekünk is szólnak, amikor félünk, aggódunk. Nem tudunk eléggé bízni Istenben, nem tudjuk rábízni magunkat, elhinni, hogy tényleg az Ő kezében vagyunk.
„Amikor Jézus azt mondja: senki sem juthat el az Atyához, csak általa (vö. Jn14,6), akkor elsőre ez talán negatívan hangzik. De ez egy nagy örömhír! Ellehet jutni az Atyához, mert mi, akik Jézushoz tartozunk, el tudunk jutni az Atyához. Jézus akarja, hogy legyünk, ahol Ő van, az atyai házban, ahol helyet készít nekünk vagy, ahogy János evangélista írja egy másik helyen: Istent nem látta soha senki, az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van” (vö. Jn1,18) – hangzott el. Jézus ott van az Atya házában és azt akarja, hogy mi is ott legyünk.
„Nem csak jövőbeni remény, hogy ott lehetünk majd mi is. Már most is az Atya házában lehetünk, már most is az Atya szeretett gyermekeiként élhetünk, megtapasztalhatjuk, hogy újra és újra visszatérhetünk ebbe az atyai házba.”
Az iskolalelkész hangsúlyozta, Jézus megalapította az Ő tanítványinak a közösségét, az Egyházat, akik azt a házat jelentik, ahogy újból és újból visszatérhetünk, ahol megélhetjük azt, amit a tékozló fiú megélt, amikor visszatért. „Ott lehetünk az atyai házban, és ha ott vagyunk, egymásnak testvéreiként, akkor nincs miért aggódnunk. Ez persze egyszerre ajándék az Istentől, hogy az Atya gyermekei lehetünk, hogy egymásnak testvérei lehetünk, de egy kicsit mindig kihívás is, feladat, hogy valóban az Atya gyermekeiként éljünk, egymásnak valóban a testvéreiként éljünk. Ehhez Jézus az út, aki feltámadt, legyőzte a halált, mindenen keresztül utat nyit az Atyához.
A homília zárásaként Lápossy atya kiemelte a mai evangéliumi szakasz egyik fontos elemét: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn14,6) -, majd magyarázatként ezt mondta:
„Jézus az út, aki elvezet minket az atyai házba, az igazság, hogy valóban lehetséges ez számunkra, és Ő az, aki teljessé, boldoggá tudja tenni az életünket.”
Jn14,1-6
1Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! 2Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. 3Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. 4Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” 5Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” 6„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.
