Húsvét hatodik hetének hétfőjén, reggel 7.00 órakor Dr. Csigi Péter, a Jézus Szíve Plébánia káplánja mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
A szentmise kezdetekor Csigi Péter atya felhívta a figyelmet Ferenc pápa öt éve megjelent „Laudato si” című enciklikájára, amelynek középpontjában a teremtett világ védelme áll. „Május 16-24 között a Pécsi Egyházmegye elmélkedéseinek és reflexióinak, középpontjában a földért való imádság áll. Minden egyes szentmisén köszönetet mondunk az egész világ nevében a teremtő Atyának, akinek jóságából fakad az életünk” – hangsúlyozta, majd később az Apostolok Cselekedeteinek ma olvasott szakaszának (ApCsel 16,11-15) felidézésével kezdte a homíliát. A bibliai szakaszban ugyanis tanúi lehetünk Isten humorának, viszont ahhoz, hogy megértsük, ismernünk kell a történet hátterét – így a káplán ennek elmesélését is beleszőtte a szentbeszédbe.
„Hogy megértsük, hol mutatkozik meg Isten humora ebben, szükséges visszatekinteni arra az eseményre, amikor Pál apostol missziós utat tette meg barátjával, Barnabással. Együtt sikereket értek el, és szerettek volna újabb körútra indulni. Viszont némi nézeteltérés támad közöttük, ezért kettéválnak az útjaik. Barnabás Ciprus felé indult, Pál pedig egy új társsal Kis-Ázsia fel. Nagy volt benne a várakozás, de az Úrtól figyelmeztetést kap arra, hogy Kis-Ázsiában ne hirdesse a tanítását. Tehát Pál apostol úgy tett meg nagy utat, hogy bár hajtotta a vágy, hogy tanúságot tegyen Jézusról, mégis tudta, hogy a hely nem alkalmas az igehirdetésre. Ekkor egy éjszaki látomás alkalmával egy Macedón férfi szólította meg, aki azt mondta neki, haladjon Nyugat felé, mert ott szeretnék hallani Krisztus tanítását, így Pál apostol engedelmeskedett neki és Filippibe ment. De itt nem volt zsinagóga, így nem tudta a szokott módon, a zsidó nép felkeresésével kezdeni az igehirdetést, ezért a városon kívüli folyóhoz ment, ahol imádkozó asszonyokkal találkozott. Pál nekik kezdett el beszélni, majd Lídia hittel fogadta mindezt” – mesélt a káplán, és hozzátette, itt mutatkozik meg Isten humora, hiszen Pál látomásában egy Macedón férfi kéri, hogy menjen Filippibe, de ott nincsenek zsidók, Lídia pedig egy pogány asszony volt, aki Kis-Ázsiából vándorolt, ahol Pál meg sem állt, nem alapított közösséget, csak áthalad rajta.
„Lídia megnyitotta szívét Isten előtt. Pál nem a szent helyen talált rá erre az asszonyra, hanem a folyóparton. Lídia nem az volt, akire Pál számított, de Istennek megfelelő volt, így azt kérte Páltól vegye komolyan az asszony és háza népe kérését, mert Isten szeretetére mindenki méltó” – hangzott el a homíliában, majd Csigi atya így folytatta az elmélkedést: „sokszor ehhez a történethez hasonlít a nyugati Egyház, van valami vízió, amelynek alapján tudja, hogy kiket kell keresni, evangelizálni, de ott van a valóság, ami egészen más; nem férfi, hanem nő; nem a választott nép tagja, hanem pogányságból megtért hívő; nem európai, hanem kis-ázsiai” – mondta a káplán. Isten nem azt nézi, amit az ember, nem várja tőlünk, hogy a vízióinkhoz ragaszkodjunk, hanem meglepetést okoz nekünk.
Végül az atya a híres francia gondolkodó, Paul Claudel szavaival zárta a homíliát: „Isten a görbe vonallal is tud egyenesen írni.”
Jn 15,26-16,4a
26Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. 27Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok.
1Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok. 2Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. 3Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. 4Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam.
