Évközi idő kilencedik hetének keddi napján, reggel 7.00 órakor Máger Róbert irodaigazgató atya mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
A szentmise homíliájában Máger Róbert atya megemlítette, hogy immár pünkösd után elkezdődött az évközi idő. Ilyenkor Krisztus misztériumának nem valamely szempontját ünnepeljük, hanem éppen Krisztus misztériumát a maga teljességében. De ez mégsem másodrangú, nem marad el más időszakoktól, csupán ilyenkor Krisztus titkát más szempontból ünnepeljük, úgy is mondhatjuk, hogy más színezetet kap az ünneplés. „Az Egyház liturgiájának történetében folyamatosan alakulnak ki a liturgikus színek, amelyek kifejezik a hittitkot, hogy mi is az, amit ünneplünk. Az évközi időszak színe a zöld, amely az újjászülető természetre utal, így a remény és az örök élet színe.”
„Ez az időszak megmutatja, hogy a kiárasztott Szentlélek hogyan ad erőt a mindennapokban, a meghalt és feltámadt Jézus Krisztus hogyan tesz bennünket a társaivá és tanúivá.”
Az atya hangsúlyozta, hogy most a különleges időszakokban megtapasztalt kegyelmeket (húsvét, nagyböjt, advent) váltsuk tettekre! „A megtestesülés nem marad számunkra elvont hittitok, hanem mindennapjainkat meghatározó valóság és az évközi idő erre emlékeztet, hogy őrizzük az örök élet reményét a szívünkben, hogy ne felejtsük el, kik vagyunk valójában, hogy kiben hiszünk, kivel találkoztunk, ki az, aki átalakította, megváltotta az életünket. A keresztény magatartásának ki kell hatnia a mi életünkre, az erkölcsi magatartásunknak a hitünkből kell fakadnia. Erre figyelmeztet Szent Péter apostol is a mai szentleckében: »új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját. Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket.«” (2Pét 3,13-14)
„A keresztény ember helytállása nem pusztán a tökéletességből fakad, hanem abból, hogy tisztában vagyunk vele, Krisztus feltámadása számukra és az egész világ számára az újjáteremtés kezdete, amelynek részesei vagyunk. Krisztus bevon az újjáteremtésbe, nem látható módon hozzákapcsolódunk ahhoz a Jézushoz, aki feltámadt, legyőzte a bűnt és a halát, és aki bennük is le akarja győzni a bűnt és a halált” – elmélkedett Máger atya, majd a mai evangélium (Mt12,13-17) következő mondatát említette: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” (Mt12,17) Ezt követően bibliai szakasszal kapcsolatban megjegyezte, hogy a keresztény ember mind a földi-, mind az égi haza polgára, egyszerre tartozik mindegyikhez és azáltal mutatjuk meg, hogy új égre és földre vágyunk, hogy földi életünkben tisztán, fedhetetlenül és békességben élünk, ezáltal mutatjuk meg, hogy mi az örök hazához tatozunk.
Végül az atya így zárta a homíliát: „Becsüljük meg földi életünk minden pillanatát, hogy az újjáteremtést befogadjuk és annak teljes egészébe részesei lehessünk.”
Mk12,13-17
13A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek. 14Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” 15De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: „Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” 16Mikor odavitték, megkérdezte tőlük: „Kinek a képe ez, és kinek a felirata?” „A császáré” – felelték. 17Jézus folytatta: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak rajta.
