Évközi idő kilencedik hetének csütörtökén, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepén Dallos Tamás püspöki szertartó atya mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban, amelyet az EWTN Katolikus Televízió is közvetített.
A reggel 7.00 órai szentmise kezdetekor Dallos Tamás atya hangsúlyozta, ma van a Trianoni békeszerződés aláírásának 100 évfordulója, ezért ma imádkozzunk a hazánkért, népünkért, határainkon innen és túl. Majd később a homíliában elmondta, szintén ezen a napon egy viszonylag fiatal ünnepet tart Egyházunk, Jézus Krisztus, az Őrök Főpap ünnepét. „2012-ben XVI. Benedek pápa kívánságára az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció elrendelte, hogy a pünkösd utáni első csütörtökön emlékezzünk Jézus Krisztusra, az Örök Főpapra. Ez az alkalom a többi Krisztushoz kapcsolódó eseményekhez képest kevésbé kézzel fogható, nem úgy, mint a születés vagy a mennybemenetel, mégis itt álluk egy teológiai kijelentés előtt: Jézus Krisztus, az Örök Főpap. De ez miért olyan fontos és mi ennek a következménye életünkben?”
A püspöki szertartó atya megjegyezte, hogy a Bibliában a Zsidóknak írt levélben találkozunk Krisztus alakjával, mint az Örök Főpap. Ugyan Jézus nem papi családból származott és nem is az ószövetségi értelemben teljesített papi szolgálatot, mégis azt mondhatjuk, hogy az egész élete a papi szolgálat jegyében telt. „Akkoriban a főpapokra úgy tekintettek, mint közvetítőkre Isten és ember között. Isten elé vitték az ember áldozatát és közvetítették az Ő adományát, az áldást. De Jézus felülmúlja a főpapi feladatokat, hiszen nem anyagi dolgokat ajánlott fel Istennek, hanem saját magát szeplőtelen áldozatul és ezzel az örök megváltást szerezte meg nekünk, miközben mindvégig hűséges marad.”
„A mai szentleckében (Zsid 10,11-23) hallottuk: »Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.« (Zsid 10,14) Jézus áldozata az ember egész belső világát érintette és átformálta. Így már érthető, hogy mit jelent, amikor azt mondjuk: Jézus Krisztus, az Örök Főpap” – mondta Dallos Tamás atya, majd hozzátette, hogy bár Jézus már az Atya jobbján ül, még sincs távol tőlünk, jelen van köztünk Örök Főpapként.
„Jézus a tanúságtételét és szolgálatát jelenleg is folytatja az Egyházban a hívek által, és akik bensőségesen kapcsolódnak hozzá, embertársainkat segíthetik. Így lehet hivatásunk, házastársi életünk, mindennapi munkánk Istennek kedves lelki áldozattá.”
Végül az atya a homília zárásaként hangsúlyozta, ma, ezen a fiatal ünnepen fiatalos lendülettel lépjünk az Örök Főpap nyomába és éljük az életünket úgy, hogy az a végén valóban Istennek kedves bemutatott áldozat lehessen!
Lk22,14-20
14Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. 15Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. 16Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” 17Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: 18„Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” 19Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” 20Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.
