Évközi idő tizenharmadik vasárnapján, reggel 8.00 órakor Dr. Kajtár Edvárd plébános mutatott be szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
„Az evangélium (Mt 37-42) belekérdez hitünk legfontosabb igazságára: miért vagyunk hívők, miért járunk templomba? Sokszor a motivációnk ebben is önzőek, mint több mindenben az életünkben” – ezzel a gondolattal kezdte a vasárnapi szentmisét Kajtár Edvárd atya, aki később a homília kezdetekor újra hangsúlyozta, hogy a mai evangélium egy fontos kérdést tesz fel. „Miért vagyunk vallásosak? Miért tartjuk magunkat hívőnek? Miért élünk így? De milyen megoldást kínál erre az evangélium? Megdöbbentő, ahogy ebben a bibliai szakaszban vissza-visszatér a következő szó: jutalom.” A plébános megemlítette, hogy sokan jutalmat várunk a cselekedeteinkért, viszont eljön az a pont, amikor már egészen más késztet a jóra. „Előfordulhat, hogy nem hívő emberek megkérdezik tőlünk, miért járunk templomba, mit ad ez nekünk, mit várunk ettől? Ezért fontos, hogy, amikor egyre mélyebben megéljük a hitünket, akkor ez a válasz zavarjon fel. Mert minden Ő általa illeszkedik a helyére.”
„Jézus azt mondja: >>Aki titeket befogad, engem fogad be<< (Mt 10,40). Vagyis Jézus a jutalom szintjére helyezi magát. A hit végső értelme pedig az, hogy egyek vagyunk. Megdöbbentő, hogy Isten nem akar minket jutalom nékünk hagyni” – magyarázta Kajtár Edvárd atya, majd kitért arra is, hogy a mai pszichológia milyen sokat foglalkozik a szeretetnyelvekkel, és jó azt tudnunk, hogy Isten is ismeri ezeket a szeretetnyelveket, és úgy közelít hozzánk, hogy mindazt a sok jót, amit ad, be tudjuk fogadni. Az Istennel való kapcsolatban visszatérő dolog a szívesség, ilyenkor szabadon megfogalmazhatjuk előtte a vágyainkat. A jutalom tehát hordozza azt a valóságot, amellyel Isten a vágyainkhoz viszonyul. „A ma említett igazságnak a másik szintje a kölcsönösség és az egyenrangúság.
Isten bevon az Ő világába és teret ad ebben a világban, nem nyom el és nem akar kihasználni. Az Ószövetség emberei sokszor szolgának nevezik magukat, de Isten egyenrangúságot kínál.”
Végül a plébános elmondta, Isten megjutalmaz minket, még ha nem is ezért szeretjük. „Jutalom az Istentől az iránta való szeretetünkért, hogy a félelem nem bénítja meg az életet, mi ettől szabadok lettünk! Jutalom az is, hogy van irgalom, hogy van egy nagy családunk, amit úgy hívunk: Egyház. Jutalom, hogy a szív békéjében élhetünk és a világosság bennünk van. (…) Ha nem is a jutalomért vagyunk vallásosak, mert ezen már túljutottunk, akkor is fontos, hogy megfogalmazzuk Istennek, hogy boldogok vagyunk vele!”
Mt 10,37-42
37Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. 38Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. 39Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. 40Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. 41Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül. 42S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom: bizony mondom nektek, nem marad el jutalma.”
