A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Az évközi huszonkilencedik vasárnap evangéliumi szakaszán Nyúl Viktor pasztorális helynök atya elmélkedik, és ráirányítja figyelmünket arra, hogy az Atya minden embert a saját képére és hasonlóságára teremtett, és ezáltal egymás testvérei vagyunk.
"Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az évközi huszonkilencedik vasárnap evangéliumi részletét Máté evangéliumának huszonkettedik fejezetéből olvassuk (Mt 22,15-21). A farizeusok küldöttségének egy része felkeresi Jézust és a következő kérdést teszik fel neki:
Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? (Mt 22,17)
Próbára akarják tenni Jézust. Ha Ő azt válaszolja, hogy szabad, akkor azzal vádolnák, hogy együttműködik az elnyomó Római birodalommal, ha viszont azt mondja, hogy nem kell adót fizetni, császárellenességgel vádolhatnák. Jézus így erre a kérdésre találóan a következőképpen válaszol:
Mutassátok meg nekem az adópénzt! Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« (Mt 22,19-21)
Vagyis Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy a keresztény embernek is be kell tartania a törvényeket, be kell fizetnie az adókat. A politika fontos a keresztény ember életében is, hiszen közjóért, a közösség javán való fáradozást fejezi ki, így ez a szeretet egyik kifejeződése. Fontos, hogy mi, keresztények olyan állampolgárok legyünk, akik a közjó érdekében tevékenykedünk a közösségért. Erre vonatkozik Jézus tanítása, amikor ezt mondja: adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré. A mondat második fele (…és az Istennek, ami az Istené) a következőt jelenti: ahogy az adópénzen ott van a császár képe és az adópénz hozzá tartozik; ugyanígy a Teremtés könyvében olvassuk, hogy Isten minden embert a saját képére és hasonlóságára teremtett, ezért elmondhatjuk, hogy az ember Istenhez tartozik. A teremtett világból az ember kiemelkedik azáltal, hogy nem csak teste, hanem lelke is van. Az ember az, aki Istennel kapcsolatban tud lépni, aki Isten szeretetére szeretettel tud válaszolni. Egyedül az ember tud hinni és közösségre lépni Istennel – ezt jelenti, hogy Isten képére lettünk teremtve.
Jézus tanításának a második üzenete az, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk és kedvesek vagyunk előtte. Ez az Istenképünk a méltóságunk alapja! Minden ember kedves Isten előtt, ezért testvére is a másik embernek, ahogy Ferenc pápa Fratelli tutti című enciklikájában fogalmaz: mindannyian testvérek vagyunk, és ez a testvériség abból adódik, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ugyanakkor ebből egy másik dolog is következik. Ha Isten képét és hasonlóságát őrizzük magunkban, akkor Istenhez tartozunk, vagyis oda is kell ajándékoznunk magunkat Istennek.
Pál apostol így fogalmaz: akár élünk, akár meghalunk, az Úré vagyunk! Akkor lesz tartalmas és szép az életünk, ha odaajándékozzuk Istennek. A költő szavaival: „egy Istenarc van elrejtve benned”, vagyis minden emberben ott van Isten képe és hasonlósága.
Összefoglalva, az évközi huszonkilencedik vasárnapi örömhír így fogalmazható meg: Isten minden embert szeret, minden embert az Ő képére és hasonlóságára teremtett és ebből fakad, hogy mindannyian testvérek vagyunk. Egymás felé testvérként kell fordulnunk, felfedezve egymásban az Istenarcot. Neki kell átadnunk magunkat!
Tartsunk egy kis csendet és ebben a csendben ünnepeljük ezt a jó hírt és imádkozzunk közösen!"
