Az egykor a Székesegyház homlokzatán álló homokkőből készült apostolszobrok tavaly kerültek vissza a Dóm közelébe a Szent Mór Iskolaközpont udvaráról. A nyugati bejárat előtt húzódó Gosztonyi-kőtár nemcsak kiváló kiállítóhelyet biztosít, hanem az időjárással szemben is védi az apostolszobrokat. Az idei egyházi évben az apostolok liturgikus emléknapján Bartalits Mihály 1846 és 1855 között készült szobrainak bemutatásával idézzük fel Jézus tanítványainak történetét, június 29-én Péter és Pál apostolét.
Szent Péter a szokásos módon rövid szakállal és hajjal, kopaszodó fejtetővel, elöl hajcsomóval ábrázolt apostol Jézus legbuzgóbb tanítványa, majd a mennybe menetel után a keresztények vezetője volt. Több írásos forrás szerint Antiochiában és Korinthoszban is járt, de térítő munkája Rómában teljesedett be, ahol sok követőre talált. Ő lett Róma első püspöke, és ott szenvedett vértanúhalált. A szilárd hagyomány szerint sírja fölé emelték a mai Szent Péter Bazilikát. A Szentírásban olvashatjuk, hogy Jézus az Egyházat képviselő Péterre bízta az oldás és kötés hatalmát, és neki adta a Mennyország kapuinak kulcsát, így az apostol ábrázolásainak ez lett legfontosabb megkülönböztető jegye. Bartalits szobra eredetileg jobb kezében tartotta bádogból készült, aranyozott kulcsait.
A görögös, fürtös hajjal, hosszabb szakállal ábrázolt apostol a hellenizált zsidó családból származó Pál, zsidó nevén Saul. A tizenharmadik apostolként tartják számon, hiszen nem tartozott ahhoz a csoporthoz, akiket Jézus arra hívott, hogy tanúi legyenek földi életének. Pál megtérése előtt részt vett a keresztények üldözésében. Életének legjellemzőbb jelenete a megtéréséhez vezető csoda, Jézus megjelenése, amelyben akkor volt része, amikor katonaként Damaszkuszba indult, hogy letartóztassa az ott élő keresztényeket. Rómában halt vértanúhalált, karddal lefejezték, erre utal az apostol bal kezében az egyenes pengéjű, bádogból készült, aranyozott kard.
Szerző: Horváth-Baán Anikó
