A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülésünket kívánja elmélyíteni ebben a hónapban az „Örömhírre hangolva” című sorozatunk, ami eucharisztikus gondolatokat tartalmaz a vasárnapi evangélium tükrében.
„Örömhírre hangolva”
Eucharisztikus gondolatok a vasárnapi evangélium tükrében
Évközi 28. vasárnap: Lukács 17,11-19
Jézus felé a tíz leprás férfi hangosan kiáltva mondja: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” (Lk 17,13), s megtapasztalják az Úr irgalmának hatalmát, amikor meggyógyulnak (Lk 17,15a). Az Isten Fia nem megy el részvét nélkül az ember nyomorát és fájdalmát látva, hanem együttérez vele, gyengéden gyógyítja őt. Ennek a gyógyulásnak a befogadásához viszont szükséges az ember részéről az Isten iránti nyitottság, és bizalom, vagyis a hit (Lk 17,19). Az Eucharisztia ünneplése során ezeknek a meggyógyított leprásoknak a szavai is visszhangoznak az „Uram, irgalmazz! Krisztus kegyelmezz!” könyörgésekben. Ezzel a hívő ember elismeri Isten előtti törékenységét, illetve azt a tényt, hogy a teremtmény nem elegendő önmagának, szüksége van a Teremtőjére. Ha ezzel az őszinte bizalommal, és nyitottsággal fordulunk a szentmise ünneplése, a szentáldozás, a szentségimádás, a szentgyónás során az Úr Jézushoz, akkor mi magunk is megtapasztalhatjuk, hogy Isten meggyógyít minket is a bűn és a megkötözöttségek leprájából. De ugyanakkor ez az ajándék feladattá is válik, hogy – Ferenc pápa tanítása szerint- az együttérzés bátor, testvéri, gyengéd konkrét, gyógyító gesztusaival mondjunk nemet a kiselejtezés, a közöny és a kirekesztés mentalitására!
A tízből csak egy férfi tér vissza Jézushoz, hogy a Mester lába elé borulva hálát adjon neki. S ez az ember egy szamaritánus volt, amely népcsoport tagjait abban a korban a zsidók közül sokan idegenként kezeltek, és megvetettek (Lk 17,15-16). Mégis az Úr ezt a férfit állítja példaképként a tanítványok számára (Lk 17,17-19). Egyrészt, mert ez az ember arcra borul Jézus lábainál, kifejezve hódolatát és imádatát előtte, megvallva ezzel a Mester isteni mivoltát és hatalmát. Másrészt pedig, mert dicsőítve Istent, hálát mond Jézusnak, elismerve ezáltal azt, hogy ami történt vele, az az Úr ingyenes ajándéka.
Az Eucharisztia Jézus Krisztus maga. Éppen ezért fontos, hogy az iránta való hódolatunkat tudatos, konkrét, méltóság- és szeretetteljes gesztusainkkal is kifejezzük az Oltáriszentség előtt való térdhajtás, letérdelés, leborulás által. Ezek a jelek legyenek őszinték, belső meggyőződésből fakadóak! Az Eucharisztia görögül ’hálaadást, hálamondást’ jelent. Fontos, hogy vegyük észre, hogy minden jó az életünkben, s a világon Istennek az ajándéka. Ő az Oltáriszentségben nem valamit, hanem a Fiában önmagát adja ajándékba nekünk. Ez előtt a Titok előtt az ember egyetlen helyes magatartása a hálaadás, ahogy Pál apostol is írja: „Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban!” (1Tessz 5,18) Ennek fényében az Eucharisztiából fakadó lelkület arra is hív bennünket, hogy- Ferenc pápa kérése szerint- gyakran használjuk a „köszönöm” szót, és, hogy tudjunk tanulni a más országokból, a más kultúrákból hozzánk jövő embertestvéreinktől!
Nyúl Viktor, pasztorális helynök
Fotó: Loósz Róbert
