A katolikus egyház Nursiai Szent Benedek személyére és nagyhatású művére emlékezik, amikor július 11-én Európa védőszentjeként ünnepli. A szentet életútjának és szellemiségének felidézésével, valamint a püspöki KincsTár Benedek-ábrázolásainak segítségével mutatjuk be.
A nyugati szerzetesség és a bencés rend alapító atyját VI. Pál pápa 1964-ben választotta kontinensünk patrónusának. A kinyilvánítás helyszíne az a benedeki alapítású Monte Cassino-i apátság volt, amelyet 1944-ben porig bombáztak, majd 20 évvel később, a monostor újjáépítését követően VI. Pál szentelt fel.
A pápa ebből az alkalomból kiadott „Pacis nuntius" kezdetű brévéjében (pápai törvényt tartalmazó okmányában) három olyan eszközt emel ki Szent Benedek életéből, amelyek hozzájárultak Európa szellemi és lelki egységének alapjaihoz. Egyrészt a keresztet, amely Krisztus Isten- és emberszeretetének példáját állítja elénk, másrészt a könyvet, amely a szellemi értékek megőrzésének és átadásának jelképe, nem utolsósorban pedig a munkát szimbolizáló ekét: a munka ugyanis átszőtte a bencés közösségek szüntelen tevékenységben élő szerzeteseinek mindennapjait. A bencés szerzetesek hite, tudása és fejlett gazdálkodása hatalmas erővel bírt a népvándorlások korában anarchiába süllyedt Európában.
A bencések a magyarországi szerzetesség elindításában is élen jártak. Első monostoruk, Pannonhalma építése már Géza fejedelem idején megkezdődött. Innen érkezett Pécs második püspöke, Szent Mór is. Nursiai Szent Benedek pécsi tiszteletét tükrözi a székesegyház főhajójának mennyezetén megjelenő, fekete szerzetesi ruhát viselő idős apát alakja. Kezében pásztorbotot, könyvet (Regula) és kelyhet tart. Ezek a tárgyak Szent Benedek életére utalnak, amelyet 40-50 évvel a szent halála után Nagy Szent Gergely pápa foglalt össze a Dialógusok című kötetében. Az életrajz olyan vallomásokon, történeteken alapult, amelyeket Benedek kortársai, ismerősei meséltek el.
Szent Benedek 480 körül nemesi családba született a közép-itáliai Nursiában (ma: Norcia). Rómában tanult, de a város rossz erkölcsei miatt Enfidebe (ma: Affile) ment, ahol egy papi csoporthoz csatlakozott. Első csodatételét követően három évig egy Subiaco melletti barlangban remetéskedett, majd egy közeli közösség vezetésére hívták meg. Mivel túl szigorúnak találták Benedeket, merényletet kíséreltek meg ellene. Mérget kevertek kelyhébe, amely az áldás keresztjelére eltörött. Erre utal a falkép ábrázolásán a Szent Benedek kezében tartott kehely, amelyből kígyó emelkedik ki. Benedek életében nem ez volt az egyetlen eset, amikor életére törtek, de az Úr mindvégig megvédte őt a támadások elől.
A hagyomány szerint 529-ben alapította meg közösségét Monte Cassino hegyén és épített monostort tanítványai számára. Élete alkonyán megszerkesztette a Regulát, azt a szabályzatot, amelyben lefektette a nyugati szerzetesi élet alapjait.
A Püspöki KincsTár állandó kiállításában Szent Benedek barokk kori szobra látható. A kiváló alkotás a XVIII. század első felében készült. A szerzetesi ruhában megjelenő apát kezei az idők folyamán megsérültek, kezéből elvesztek azok az attribútumok, azok a jellegzetes tárgyak, amellyel a szentet rendszerint ábrázolták. Valószínű, hogy a falképhez hasonlóan valaha pásztorbotot és könyvet tarthatott.
Az ugyancsak a KincsTárban látható Benedek-emlékérem egyik oldala a szent karizmákkal megáldott személyére emlékeztet másfél évezreddel ezelőtti születési dátumával, pásztorbotjával és könyvével. Az érem másik oldala Benedek hatására irányítja figyelmünket, a pannonhalmi apátság és iskola alakja által a bencés szerzetesség életére és kultúrát átadó-teremtő intézményére. Az írásunk címéül választott felirat, amely a benedeki Regula előszavából származik – Dominici scola servitii – gazdag értelmű kifejezéssel él. A „scola" szó a Regula keletkezésének korában egyrészt a rendezett együttélésre utalt, másrészt az azonos mesterséget gyakorlók műhelyére is vonatkozhatott; ezen túl pedig jelölhetett katonai egységet, vagy a mester körül gyülekező tanítványok közösségét is. A Regula előszavának kezdőmondata főképp ez utóbbi jelentést erősíti.
Nem mellékesen azonban az iskola – már Ágostonnál is – az Egyház képe. Az Úr szolgálatának iskolája a tanulás, átalakulás és számadás helye, ahol megedződünk, és felkészülünk, „hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket" (Prol 21).
Irodalom
Söveges Dávid: Magyarázatok Szent Benedek regulájához, Szent Gellért Hittudományi Főiskola, Pannonhalma, 1996
Söveges Dávid: Fejezetek a lelkiség történetéből 1., Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2007
Bodnár Boglárka és Orova Csaba
Fotó: Loósz Róbert
