A tavasz az újjászületés, megújulás és a virágba borulás évszaka. Május hónap a római korban nevét a Maia istennőről kapta, aki a természet tavaszi ébredését személyesítette meg, míg a katolikus egyház számára a Szűzanya hónapja, minden megújulás és szépség forrása.

Ez az összekapcsolódás a XIII. századból eredeztethető, amit írásos emlékek is megerősítenek, ugyanis X. Alfonz (1252-1284), Kasztília uralkodója májusban megkoronázta és énekelve magasztalta a Szent Szűz ábrázolásait.

Néhány évszázaddal később Néri Szent Fülöp (1515-1595) arra bíztatta Rómában a fiatalokat, fiataljait, hogy minden Madonna-képet májusban virágkoszorúkkal díszítsenek.

A Szeplőtelen Fogantatás dogmája, hittétele (1854) újra előtérbe helyezte a Mária-tiszteletet, ami annyit jelentetett és jelent napjainkban is, hogy a Mária tisztelő hívek május minden estéjén elvégzik templomaikban a lorettói litániát. Ennek egyetemes használatát VIII. Orbán pápa rendelte el 1886-ban.

Nemcsak májusban, hanem október hónapban is központi szerepet kap imáinkban Szűz Mária és az Ő tisztelete. Október 7-én ünnepli a katolikus egyház a Rózsafüzér Királynője emléknapot, ami hálaünnep Mária közbenjárásáért, Isten segítségéért. Ez az ünnep 1571-re nyúlik vissza, amikor miközben a keresztes hadak a török hatalommal küzdöttek, V. Piusz pápa a rózsafüzért imádkozta. A hadjárat a keresztények győzelmével ért végett, aminek emlékére a pápa meghirdette a Rózsafüzér Királynője ünnepet.

Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét, mint a szabadulás kieszközlőjét. Szívesen bízom ma ennek az imádságnak hatékonyságára a világ békéjét és a családokat.

(Részlet II. János Pál pápa Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli leveléből)

A hagyomány szerint a rózsafüzér neve onnan ered, hogy az első rózsafüzéreket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készítette: „koszorút font” a Szűzanya számára.

Szűz Mária hónapjában - az elhervadó virágkoszorú helyett - készítsük el égi édesanyánk számára az imádság hervadhatatlan koszorúját. Ennek szép formája a lorettói litánia régi, hagyományos imádsága, amelyben az egyes invokációkban nem egyszerűen megszólítjuk őt, de gondolatról gondolatra, egyre mélyebben értjük meg a Boldogságos Szűz megváltásunkban elfoglalt különleges helyét, s kapcsolódunk Mária által még szorosabban Krisztusunkhoz.

Kalász Annamária
Kép: Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium