Pécsett született 1974. december 13-án. Szülei és anyai nagyszülei révén növekedett bele a vallásos életbe. Már elsős korától hittanra járt és ministrált a Pécs-Gyárvárosi plébánián. Hivatása hosszú úton át formálódott. Érettségi után a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézetben tanult tovább, ahol négy év után úgy döntött, hogy családos emberként szeretne a Jóisten és Egyház szolgálatában élni. 1998-tól hitoktatóként kezdett dolgozni Pécsett, Abaligeten és Orfűn, majd 1999 őszétől nyolc éven át lelkipásztori munkatársként szolgált Dunakömlődön, a Paksi Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban pedig hittanárként dolgozott. 2007-től egy évre Királyegyházára került, ahol a hitoktatás mellett 11 településen segítette a plébános munkáját. 2008 és 2011 között újra a paksi iskolában tanított hittant, majd 2011-ben Udvardy György megyéspüspök úr a szentlászlói plébániára helyezte 13 falu lelkipásztori munkatársának. A sombereki plébániára 2012-ben került. Itt él jelenleg is feleségével és gyermekeikkel. 2015 óta a Paksi Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium intézményvezetője.

Éppen húsz évvel ezelőtt egy másik úton indult haza, vagyis a végtelen Isten felé. Ezen az úton Ő megajándékozta a hivatásából fakadó szolgálat örömével, feleségével, gyermekeivel és mindezt most teljessé teszi a diakónusi szolgálat megélésével.

Udvardy György pécsi megyéspüspök július 6-án diakónussá szentelte Koósz Roland akolitust. Ez alkalomból kérdeztük a Pécsi Egyházmegye egyik új állandó diakónusát.

Általában aki a papi hivatást választja, tudatosan lemond a házas életállapotról. Te most házasként leszel klerikus. Hogyan vezetett az utad a házasságon át a klerikusi állapotig?
Számomra ez egy több mint két évtizedes út volt. Már gyermekkoromban is éreztem késztetést, hogy az oltár körül szolgáljak. Ministráltam és mindig szívesen jártam hittanra, vagy egyszerűen csak a templomba. Nagycsaládból származom, ami egészen meghatározta vágyaimat, jövőképemet. Tehát miközben egyre inkább erősödött bennem a gondolat, hogy a Jóistennek szolgáljak, annak arca, formája nagyon sok benső vívódás és sokszor szenvedés árán formálódott bennem. Az érettségi után tizenkilencévesen a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán és a Papnevelő Intézetben tanultam tovább. Ahol lelkiekben, gondolkodásban, értékrendben nagyon sokat kaptam elöljáróimtól különösen is dr. Cziglányi Zsolt és Garadnay Balázs atyáktól. A szemináriumban töltött négy esztendő abban végleg megerősített, hogy egyházi szolgálatot vállalok, de az is megérett bennem, hogy mindezt a család hivatásában tegyem. A főiskola elvégzése után egy évig Abaligeten, Orfűn és Pécsett hitoktattam, majd 1999-ben Mayer Mihály püspök úr a dunakömlődi plébániára helyezett plébániaigazgatónak. Ahol nyolc évig a paksi plébános munkáját segítettem, mellette pedig hitoktattam a faluban és a paksi katolikus iskolában. Innen Királyegyháza és Szentlászló érintésével vezetett utam Somberekre, ahol családommal a plébánián élünk és három településen szolgálok lelkipásztori munkatársként. Az emberek és az oltár szolgálata mindig is örömet jelentett, de, hogy mindezt diakónusként éljem, ennek benső erővel átjáró vágya hat évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Udvardy György püspök atyával többször beszélgettünk erről, aki végül két évvel ezelőtt a jelöltek sorába fogadott és megkezdhettem Máriabesnyőn a diakónusképzőt.

Ez a szolgálat azt is jelenti, hogy vasárnap vagy ünnepnapokon más feladatot is vállalsz, mint általában egy családapa. Hogyan lehet ezt integrálni, összeegyeztetni a családos élettel?
Igen, a vasárnap délelőttök az igeszolgálatával telnek. Mindennek családunk életében már természetes helye van. Andris fiúnk – ha kedve van - néha több igeliturgiára is elkísér. Persze, hogy ez így tudott kialakulni abban a legnagyobb szerepe feleségemnek Juditnak van, aki első pillanattól fogva támogat hivatásom megélésében.

Miben áll a nős diakónus szolgálata az oltár körül/mögött?
A szentelés utáni ebéden a diakónusi szolgálat megkezdéséhez püspök atyától egy levelet kaptunk, melyben részletezi számunkra a szerpapi szolgálattal járó feladatokat. Ennek értelmében a diakónus feladata, hogy a Szentlélek ajándékával megerősítve segítse a püspököt és a papságot az ige, az oltár és a jótékonyság szolgálatában. Hirdesse az evangéliumot, készítse elő az áldozati adományokat, és részesítse a híveket az Úr szent testében és vérében. Kapcsolódjon be a katekézisbe, vezesse az imádságot, kereszteljen, áldja meg a házasságokat, áldoztassa a betegeket és haldoklókat, végezze a temetési szertartást. Tehát a feladat igen gazdag és szerteágazó, de a tanításra, az oltár- és a liturgikus szolgálatokra én erőforrásként próbálok tekinteni, mely által a rám bízottak mindennapi szolgálatát végezhetem családapaként, lelkipásztori munkatársként, és intézményvezetőként egyaránt.

Ahhoz, hogy valaki nős diakónus legyen, részt kell vegyen egy két éves képzésen. Hogy kell elképzelni ezt a képzést?
Nagyon családias és baráti légkörben történik a diakónusképzés Máriabesnyőn. Az első évben mindössze kilencen voltunk, idén már huszonöten. Péntek estétől vasárnap délig tart havonta egyszer a képzési hétvége, tanévenként nyolc alkalommal. Liturgika, homiletika, pasztorális, egyházjog, valamint a diakónia területeiről kaptunk képzést. De a magam részéről a tanulás mellett nagy értékként éltem meg, hogy a diakónátusra készülőkkel az ország öt egyházmegyéjéből, az élet számos területéről voltunk együtt hónapról hónapra.

Udvardy György pécsi megyéspüspök felszentelt, most már szentségekkel megerősítve végzed ezt a szolgálatot. Milyen érzéssel tölt el?
Béke és a hazaérkezés öröme van bennem. Számomra a diakónussá válás korona, mely egybe fogja életem vezér ágait. Ugyanakkor a hála érzése is erős bennem. Köszönöm ezt a hosszú utat először is a Jóistennek, szüleimnek, feleségemnek, családomnak a sombereki plébánia egész közösségének és Dr. Udvardy György püspök atyának is.

Milyen mottóval látsz neki diakónusi szolgálatodnak? Miért választottad ezt a mottót?
Jézus, jerikói vaknak mondott kérdését választottam: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” Számomra azért fontos ez a mondat, mert Jézus ember iránti nyitottságáról, odafigyeléséről, szeretetének személyességéről és dinamizmusáról tanúskodik. Van bátorsága kérdezni. Nem ő akarja elmondani, hogy mi jó a vaknak, hanem azt akarja adni, amire ott és akkor neki a legnagyobb szüksége van. Ezzel a személyes, nyitott, szolgáló lelkülettel szeretnék jó diakónussá válni.

Mit üzent azoknak az embereknek, akikben mocorog hasonló vágy?
Múlt vasárnap az igeliturgián diakónusként először a következő mondatokat olvashattam fel az evangéliumból: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”

Fotó: Loósz Róbert