Hét fiatal egyetemi és főiskolai diák tartott előadást az egyház közösségépítő erejéről. Minden prezentáció más témát dolgozott fel, mégis egytől egyig azonos konklúzióval zárultak: csoportban könnyebb megtalálni a Krisztushoz vezető utat.
A KATTÁRS keretei közt szervezett “A jövő egyháza - a jövő társadalma” konferenciát Dr. Kovács Gusztáv rektor úr nyitotta meg a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán, egyben felhívta a figyelmet a kiállításra, amely a hitoktatás hat alappillérét mutatja be. Az igazságot, szolidaritást, közjót, szubszidiaritást, fenntarthatóságot és perszonalitást plakátok, valamint hat teljesen hétköznapi tárgy (egy üveg víz, virág, pénz, tortás doboz, cipőfűző, tükör) szemléltette. A közönség röviden áttekintette a tárlatot, és már ment is, hogy meghallgassa a diákok negyedórás előadásait. A sort Belovai György, a PTE, Filozófiai Doktori Iskola hallgatójának “Mesterek és tanítványok - Lévinas, Derrida és Nancy a vallásról” című előadása kezdte, melynek során felvetette a kérdést: hogyan beszélünk ma a vallásról? György tanulmányai során arra a következtetésre jutott, hogy mindenkinek megvan a saját vallása. “Vannak, akik egyszerre több felekezet elveit vallják, hisznek a reinkarnációban, de más teóriákkal is egyetértenek, így hozzák létre a koktélt, amire azt mondják: ez a saját vallásom. Ennek következménye, hogy az egyház híveket veszít, ezért fel kell tenni azt a kérdést is, hogyan gondolkozzunk a vallásról?” - mondta az előadó, majd a címben szereplő három filozófus elméletét ismertette, és rávilágított arra, hogy a békére és a másik emberre való figyelemre kell törekedni. Végül a vallás nélküli vallással kapcsolatos gondolat zárta a prezentációt, miszerint a jövőben erről a fogalomról többet fogunk hallani.
Ezt követte Dudás Róbert Gyula előadása, ami egy személyes történettel kezdődött. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hallgatója arról számolt be, hogy amerikai tartózkodása alatt megismerkedett egy helyi, magyar plébánossal, Vas László atyával. Ez az ismeretség barátsággá alakult, majd a diák és az atya vicces pólókat kezdett el gyártani egymás számára. Legnagyobb meglepetésünkre, egyik alkalommal ugyanazt a feliratot szánták a pólóra: I speak Hungarian! What’s your superpower? (Én beszélek magyarul! Mi a te szupererőd?). Miután mindenki megmosolyogta a történetet, az előadás komoly hangon folytatódott, szóba jött, milyen nehéz külföldön élve megőrizni a magyarságot. Róbert kutatni kezdett a külföldön elő magyarok szokásaival kapcsolatban, arra kereste a választ, az emberek hogyan élik meg a “másságot”, azt, hogy nem magyar az útlevelük, és a többi. A konklúzió, hogy a külhoni magyarok nagy része magyar közösségbe-, templomba jár, de a gazdasági okok miatt kiköltözött magyarok nem keresik az adott országban a saját hazájuk közösségét, mert a pénzkeresésre koncentrálnak. Tehát szükség van elkötelezett világiakra, hogy a Földön lévő 80 templom (ide nem értve a hazaiakat) száma, és az ezekhez tartozó közösségek növekedjenek, viszont ehhez a csoportok összetartására van szükség.
Az elgondolkodtató beszédet a Brenner János Hittudományi Főiskola hallgatója, Schubert Annamária előadása követte. A fiatal nő a lakoma jelentőségéről tartott prezentációt, Bibliai témákon keresztül szemléltette a közös étkezések fontosságát, azoknál az eseményeknél, amikor az emberek ünnepeltek vagy egy fontos szakaszhoz érkeztek életük során, gondoljunk csak az utolsó vacsorára. Annamária lakomákkal kapcsolatos beszámolóját egy érdekes megállapítással zárta. “Isten és ember közös találkozási pontja az étkezés, azok a pillanatok, amikor a megosztjuk a vacsorát másokkal, akik fontosak számunkra.” Mert legyen valaki jómódú vagy szegény, bűnös vagy ártatlan, mindentől függetlenül szívesebben étkezik a hozzá közelállókkal, mint egyedül. A diák végül egy jól ismert mondattal fejezte be a gondolatmenetet: “Jöjj el Jézus, légy a vendégünk.” Ezt az előadást stílusosan egy kávészünet követte, mely után szintén a Brenner János Hittudományi Főiskola hallgatója, Kisfaludyné Angyal Evelin prezentációja várta a résztvevőket. Ennek során hangsúlyossá vált, hogy miért nélkülözhetetlen a Biblia tanulmányozása, amikor a vallásgyakorlásról beszélünk. A Jelenések-, illetve a Teremtés könyvéből olyan részleteket kerültek előtérbe, melyek nem csupán az élő, hanem a küzdő egyházra hívják fel a figyelmet. Majd a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskoláról, Roszkopf Rita tartott előadást, ennek az alapját Pierre Teillhard de Chardin - Az emberi jelenség című kötete adta, így Rita rámutatott arra, hogy az ember ma is evolúciós folyamat alatt áll, de a fejlődéshez szükség van a közösség erejére is.
A francia szerző művéből kiinduló prezentáció után Szabó Lilla (PTE-BTK Demográfia és Szociológia Doktori Iskola) előadása következett. A diák ormánsági lakosok körében végzett kutatást, eközben a falusi lét több hátrányával is találkozott, mint a munkalehetőség hiánya vagy a fiatalok elköltözése a városokba. S itt újból felmerült a közösség és a vallásgyakorlás ereje, melyek csökkenthetik az imént felsorolt problémákat. Lilla előadása szintén az egyház közösségkovácsoló szerepére hívta fel a figyelmet, ez után jött Szakmári Eszter a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolától, hogy érdekes példákon és ismert tényeken keresztül mutasson rá prezentációjával a csoportok kialakulásának folyamataira. Szerinte minden közösség átesik a kezdeti jó hangulaton, az ezt követő vitahelyzeteken és a szokások kialakításán, legyen az egy család vagy egy formális csoport. Ezért minden esetben szükség van arra, hogy a közösség tagjai együtt keressék Jézus jelenlétét, és így áthidalják az eltávolodást. Az előadó legvégül két videót mutatott be, az elsőben Nyúl Viktor atya, a másodikban Gere Dániel gondolatait hallhattuk a közösség fogalmáról. Az előadók is megerősítették azt, amiről mind a hét előadás más-más formában mesélt: közösségben törekedhetünk leginkább arra, hogy a jövőben megtaláljuk a békét és Krisztushoz vezető utat.
Fotó: Szűcs István
